Nem vagyok egy nagy focihívő, még így EB időszakban is csak annyira sandítok az eredményekre és a hírekre, amennyi ahhoz kell, hogy fociőrült kollegáimmal minimális kommunikációt tudjak folytatni a reggeli kávé mellett az előző napi eseményekről.

Na így esett, hogy véletlenül belebotlottam Ronaldo és a Coca-Cola afférjába, amin először egy jót nevettem, aztán egy kicsit elgondolkoztatott a dolog.

Egyrészt ugye azt senki nem vitathatja, hogy a labdarúgás mint olyan, sokkal inkább üzlet, mint sport, már nagyon régóta, és mint olyan, jóval nagyobb támogatottságnak örvend, mint bármely más sport….Ez nyilván azt is maga után vonzza, hogy a támogató cégek minél látványosabban jelen akarnak lenni minden megnyilvánulásnál, hisz annál ütősebb marketingfogás nem sok van, mint hogy egy éppen EB meccset nyert sztárjátékos, akit az egész világ ismer és felismer, nyilatkozik, előtte pedig ott van a promótermék jó látványosan elhelyezve.

(foto: internet)

De véleményem szerint ennek az éremnek nagyon kellene hogy legyen egy másik oldala! Az olyan kaliberű játékosok, mint például Cristiano Ronaldo bőven közszereplő kategóriába esnek, s mint ilyen, sokak példaképnek tekintik őt. Egy példaképnek pedig kötelessége a jó példa mutatása. Kétszer is meg kell hogy gondolja, hogy mihez adja az arcát és a nevét, figyelembe véve az emberi szempontokat is, az üzletieken túl! Lehet hogy az országos gyümölcstermelők egyesülete nem fizet annyit mint a Coca-Cola hogy egy kosár alma kerüljön az asztalra dekorációnak…? Ok, ez most a költői kérdés volt.

Képzeljünk el egy átlagos 6-8 éves portugál kisfiút, aki ugye jó portugálhoz illően szereti a focit, focista akar lenni, vagy legalábbis ikonként tekint fent nevezettre, tehát minden lépését figyeli. Tudja, hogy a sportolók egészségesen élnek, sokat edzenek és csupa jó dolgot visznek véghez. A tévéreklámokban azt nyomatják a fejébe, hogy irtó menő kólát inni, a boltok „élelmiszerkészletének” háromnegyede pedig tele van nyomatva cukorral, de mivel ott van, és veszik az emberek, úgy gondolja ez ugye normális. Ha mindehhez azt látja még a tévében, hogy az ő példaképe előtt minden egyes alkalommal kólahegyek vannak, akkor az ő számára ez menő és vágyott dolog lesz! Ez a gyártó célja? Ez hát! Érdekli őket, hogy a termékük fogyasztása jó-e bárkinek? Nem hát! De ugye ez üzlet, tehát itt nem apellálhatunk a vállalati etikára egyetlen cukros szar előállítójánál sem.

Amire viszont egy Ronaldo-nak, egy szülőnek, egy bármilyen embernek van ráhatása, az a jó példa! Visszatérve az átlag portugál kisfiúhoz….ha ő látta azt, hogy a kóla lekerült az asztalról, a víz meg fel, netán ennek a helyességében még az apukája is megerősítette, akivel épp a nyertes meccset ünnepelték, akkor ez a a gyerek legközelebb a boltban nem fog a cukros kóla után annyira ácsingózni, hanem talán-talán leemel néhány gyümölcsöt a polcról.

Vitatják, hogy tudatos, vagy nem tudatos gesztus volt-e ez a kólás ügy, minden esetre nálam példamutatásból beszerzett egy újabb piros pontot Cristiano Ronaldo, és ezt már megtette máskor is, más témában. Lehet hogy ezzel most elveszített egy támogatót, de majd behozza az árát egy parfümreklámból, vagy hasonlóból.

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de azt vettem észre mostanában, hogy minél jobban elmerülök egy-egy témában, annál jobban rádöbbenek, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik. Laikusként, vagy fél laikusként olyan könnyű megmondani mindenről a frankót, de aztán a témában mélyebbre ásunk, akkor kiderül, mégsem annyira fehérek és feketék a dolgok. Lehet szó szakmáról, életvitelről, önismeretről, azt hiszem bármiről.

Ez most az életmódváltás kapcsán került viszonylag nagy monstrumként elém, mert ugye a terv, az elhatározás és talán a tudás jó része is megvan arról, hogy milyen az az életforma, amilyent szeretnék élni, de nap mint nap azt veszem észre, hogy ez azért nagyon komoly akadályokba ütközik!

(fotó a netről)

Azt már nagy vonalakban sikerült kiviteleznem, hogy hétvégén nincs munka, se munkaügyben telefon. Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Helyette van családos program, házon kívüli ebéd szombaton, hogy még csak mosogatni se kelljen, vasárnap pedig némi háztartásvezetősdi, és valami irtó finom növényi alapú és teljes értékű ebéd rittyentése. Egész jól megoldom a stresszoldást is mert beleszerettem néhány keresztszemes mintába, amiket lelkesen hímezgetek amikor éppen van 5 szabad percem...na jó fél órácskám.

A helyes étkezéssel már jobban hadilábon állok, több szempont miatt is. Egyrészt ugye stresszevő vagyok (igen, ezt is hajlandó voltam mostanában elismerni és dolgozom a megoldáson), másrészt ugye vegánként egy sima hétköznapi ebédet megoldani közel a munkahelyhez, körülbelül a lehetetlen kategoriába tartozik, mert hát napfényes választott hazám legtöbb átlag éttermében legfeljebb levest, sült krumplit és salátát kaphatok, és úgy néznek rám, mint egy marslakóra. Ha nagyon segítőkészek, még cukin egy kis rákot, omlettet, vagy tonhalat is beajánlanak. Mindezt persze bőséges olívaolajjal meglocsolgatva, mert hát úgy az igazi. Ezért aztán valahogy be kell iktatni a főzőcskét a hétköznapokba is, ami jó fáradtan hazaérve a nap végén nem iy olyan egyszerű feladat...legalábbis nekem Nem mondom, hogy szeretem...ezért mindig van itthon egy kis mirelitkaja (nesze neked egészséges feldolgozatlan élelmiszer), de irtó büszke vagyok magamra, amikor van olyan hét, hogy nem kell hozzányúlnom mert képes vagyok értékelhető és magammal vihető ebédeket összehoznom. A cél, a teljes értékű növényi étrend. Még van csiszolni való!

A tartsunk rendet a lakásban téma rendszeresen kudarcba fullad, van az a pont, ahol egyszerűen feladom, és eluralkodik a káosz. Mentség mindig van! Két gyerek kupisít, nincs idő, elegem van, fáradt vagyok. Nemrégiben végignéztem-csináltam Farkas Lívia 30 napos rutinépítés kihívását. Hmmm nagyon rajta voltam, tényleg. Van néhány nagyon jó dolog, amit sikerült beépítenem a napi rutinba, de valahogy nem sikerül tökéletesen megvalósítanom...Egyébként, akit érdekel, itt találja, én nagyon hasznosnak találtam: https://www.urban-eve.hu/30-napos-rutin/ Tervezős, írogatós, rendszerkedvelő olvasóimnak jó szívvel ajánlom.

Az életmódváltás része lenne még az is, hogy végre-valahára vissza kéne térnem az aktívan mozgó énemhez, ami az edzőtermek bezárása óta rettentően megrekedt! Az otthoni edzés nekem csak úgy megy, ha közben senki nem zavar meg. Na ezt család mellett megvalósítani (igen, tudom, nem lehetetlen, de legalábbis komoly kihívás. Most épp ott áll ez a pont, hogy nemsokára kész lesz a padlás, és akkor végre újra üzembe lehet helyezni az ellipszis trénert, és se a macska, se a gyerek nem ül a hasamra, ha véletlenül kedvem támad megdolgoztatni a hasizmaimat. Drukkoljatok, hogy végre elkészüljön az a padlás! Nem mondom, hogy valaha lesz bikinialakom, de nem fogok sírni, ha leolvad néhány kilócska! Tudjátok mire jöttem rá???? Hogy amióta kevesebbet mozgok, sokkal többet fáj ezem vagy azom! Úgyhogy mozgásra fel!

Az „olvassunk többet hasznosat” fogadalmam is egy kicsit eklektikus….ha sikerül olyan könyvbe belefognom, ami teljesen leköt, akkor irtó jól haladok vele, jó kis „aha” élményekkel, de gyakran belefogok egy-két olyan jó nehezen emészthető olvasmányba, amit nagyon jó lenne végigrágni, de nagyon nehezen haladok vele, vagy félrehajítom.

„Kevesebb értelmetlen dolgokra elpocsékolt idő” témában sem állok jól. Időről-időre azon kapom magamat, hogy elgörgettem egy fél órát a Facebook-on, vagy „csak öt percet játszom a telefonnal” és már egy fél óra lett belőle, mert ugye „megérdemlem”

Sok szónak is egy a vége, nagyon könnyű azt mondani, hogy válts életmódot, élj hasznos, aktív életet és akkor minden jó lesz, de valójában piszok nagy kihívás! Hogy baj-e hogy nem megy rögtön? Mit tudom én! A helyes válasz nyilván az, hogy nem, de valójában engem nagyon frusztrál a dolog, hogy nem vagyok képes véghez vinni mindent, amit eltervezek! Úgyhogy újult erővel minden egyes héten nekiállok!

Rettegek, irtózom minden orvosi témától, képes vagyok elájulni egy sima vérvételtől és évekig halogatni az esedékes tetanuszoltást. Tudom, hogy mindez irreális, de ez van.

Ilyen előélettel a dokim közölte úgy egy hónapja, hogy hát azért eléggé szükséges lenne egy aprócska műtét, semmi komoly és pont azért hogy ne is legyen komoly, essünk túl rajta. Egy rövid ideig elgondolkoztam azon, hogy megüssem-e úgy igazából, vagy szimplán hagyjam faképnél, de mivel felírt egy halom vizsgálatot (mintagyerek vagyok, a szűréseket azért letudom minden évben, majd hőstettként könyvelem el), és visszarendelt, gondoltam bármelyik döntést meghozhatom még akkor is, amikor visszamegyek.

Végül valami gyenge percemben kaphatott el, mert belementem, hogy lyukakat fúrjon a hasamba, bár azért titkon arra gyúrtam, hogy a kórházból is meg lehet lépni, vagy hát mondjuk nem bemenni az előírt napon, vagy mit tudom én, a vadiúj kórházba is belecsaphat a villám!

Persze mindezek közül egyik sem történt meg, áldozati bárányként töltöttem ki a tonna papírt, amiben vállalok mindenféle felelősséget, kezelést, gyógyszerezést, miegyebet, majd kocsonyaként reszketve tűrtem, hogy a fülig futó mosollyal közlekedő nővérkék tűket szúrkáljanak belém azt hajtogatva, hogy mindez csak egy szúnyogcsípés...nem, őket sem rúgtam meg végül, mert hát mégiscsak tőlük függtem.

Mire a műtős blokkba vittek, már közepes pánikrohamom volt, úgyhogy amint az altatóorvos meglátott rögtön le is szedált, hogy ne szenvedjek már annyit. Végül persze túléltem az ügyet, másnapi szabadulás reményében legyűrtem a vacsorát, pisit is produkáltam, és még a reggelit is lenyomtam, bár nem értem igazán, hogy mennyiben számít tápláló reggelinek egy korpás zsemle lekvárral. Végül kedvenc dokim is meglátogatott és szabadlábra helyezett azzal a kikötéssel, hogy a héten azért főleg az ágyban tartózkodjak. Ezt lelkesen meg is ígértem neki, hisz jelen állapotomban a fürdőszoba-ágy közötti 10 méter is hosszú túrának számít.

No...de mire is akarok kilyukadni? Altatásból ébredve közepesen gyötrődve (tényleg nem bántak szűkmarkúan a fájdalomcsillapítóval) azon járt a fejem, hogy basszus, ha egy kis banális műtét, mint ez így meggyötör, és még hetekig érezni fogom a hatásait, nem lenne-e egyszerűbb és főleg sokkal fájdalommentesebb vigyázni az egészségemre, de úgy igazán. Csak azért, hogy többet ne kelljen kés alá feküdnöm, esetleg valami komoly bajjal. Csak azért, hogy az elkövetkező évtizedeimet (lássuk be, 45 évesen optimista esetben van még belőle legalább 3) lehetőleg minőségi élettel, aktívan töltsem, ne pedig kiszolgáltatva, vagy fájdalomban. Csak azért, hogy egy jóféle cukorbaj miatt ne kelljen naponta szúrkálnom magamat, mert kinyírtam a hasnyálmirigyemet. Szóval ez egy nagyon jó lecke volt arra, hogy az a bizonyos „miért”, amikről a motivátorok szoktak beszélni, elég erős legyen. Nem csak úgy hellyel-közzel, amikor rám tör az „étkezzünk egészségesen és mozogjunk is” láz, ami elmúlik amint időhiányba kerülök és főzés helyett betolok ebédre egy vajtól tocsogó croassont, aminek az illata erősen csábít minden egyes nap amikor az iroda felé tartok. A jó stresszes nap utáni vörösbor-chips kombóról nem is beszélve. Nem csak akkor, amikor szépen süt a nap, és kedvem van egy jókorát gyalogolni, hanem akkor is, amikor a hátam közepére se kívánom a megmozdulást és inkább a másik oldalamra fordulnék reggel, vagy leülnék egy agyzsibbasztó sorozat mellé munka után.

Azt hiszem mostantól fogva jó sokáig eszembe fog jutni, hogy az egészségem nagy mértékben attól függ, hogy mi az, amit megeszek, hogy hogyan tartom karban a testemet, lelkemet.

Soha jobbkor nem kezdhettem volna el olvasni Michael Greger: Hogy ne halj meg című könyvét, ami arról szól, hogy hogyan előzhetőek meg a különböző betegségek egy jól átgondolt teljes értékű növényi étrenddel, illetve hogy a már kialakult betegségek visszafordítása sem mindig lehetetlen ha megfelelő táplálékkal kényeztetjük magunkat. A nyelvezete nekem kicsit orvosi, de a lényeget azért jól ki lehet hámozni belőle. Az vagy, amit megeszel, akár elhiszed ezt, akár nem, és előbb vagy utóbb meglesz a büntetése annak, ha túl sok szemetet lapátolsz be magadba. A vegán életforma amúgy sem áll nagyon távol az ízlésemtől, illetve életfelfogásomtól, évtizedek óta vegetáriánus vagyok és egy kis odafigyeléssel ez akár teljes értékű is lehet. Nyilván nem a gyorsfagyasztott kész kajákkal, meg a mekis vegaburgerrel, de eszement jó vegán receptekkel, egy kicsit többet robotolva a konyhában. Lássuk a medvét. Az képen a mai reggelim látható (vegyes fagyasztott bogyós gyümölcs, egy fél cékla, egy banán, őrölt lenmag turmix formában, egy kis zabpehellyel és olajos magokkal). Semmivel nem tart tovább megcsinálni, mint egy margarinos kenyeret, viszont abból a bizonyos Greger -féle tucatból a felét nagyjából ki is lehet pipálni. Jelzem, ezt a gyerekeim is megették reggelire boldogan és fujjogás nélkül…nem titkolt szándékom hogy őket is valami normálisabb étkezés felé fordítsam.

A mozgással azért most még várok kicsit a hegek miatt, de a hétvégére már tervezem a rövidke sétát, és szerintem a jó idő megjöttével a kiscsajszival bodyboard deszkára kapunk!

Azt hiszem a legnehezebb dolgom a lélek karbantartással lesz. A meditáció sosem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé, nem értek hozzá, nem is tudom hol kéne elkezdeni. Az olvasmányaim mindig pozitívak, némi kreatív tevékenységgel kellemesen ki tudom kapcsolni az agyam, de valahogy érzem, hogy még valami apróságot be kéne iktatnom ebbe a témakörbe. Lábadozás közben megpróbálom megálmodni mi legyen az!

Ti hogy álltok az egészség megőrzés kérdésével?

Ma teljesen véletlenül elém került egy teológusból politikussá avanzsált úr tollából kikerült írás, és végigolvasva az irományt, erőteljes ellenvélemény formálódott meg bennem a téma kapcsán. Lehet hogy nem lesz népszerű ez a vélemény, lehet vele vitatkozni, de én ezeket a nézeteket vallom.

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200926-xl-csalados-anyak-milliardjai-es-a-gendermacak?fbclid=IwAR2lFabDoieLIu_cAwI4SJ2SmUAXJmv_yRxzvzZJ-0HpBIjwCKOLf61_K80

Az ugyan nem derült ki számomra, hogy kik lehetnek a ”genderideo­lógiák természetellenes vízióitól megfertőzöttek” akik gúnyosan mosolyognak az XXL anyák (értsd 3 feletti gyerekszám) mindennapi küzdelmein, de úgy gondoltam, két gyerekes anyakén, feleségként, és dolgozó nőként bőven van alapom arra, hogy véleményt formáljak a témában.

Szóval…én végtelenül tisztelem azokat a nőket, akik saját döntésük alapján (tehát nem családi, egyházi, társadalmi nyomás hatására, és nem úgy hogy becsúszott) 4-5-6 gyermeket vállalnak, és valódi örömként élik meg a nevelgetésüket önerőből (tehát nem két dadával és egy házvezetőnővel). Nem tudom, hogy hányan vannak ők, de nagyon szeretnék egyszer beszélgetni egy ilyen hölggyel, mert az ő véleményét igazán mérvadónak tartanám. Nagyon szívesen megkérdezném őket, hogy hogy sikerül nekik egyensúlyban tartani az összes gyerkőccel tartott minőségi idejét, a háztartásvezetést, a férjjel töltött minőségi időt, és az énidőt. Mert ezekre mind szükség van ugyebár egy teljes élethez, és megvalósításuk embert próbáló feladat.

A másik dolog ami eszembe jutott...milyen jogon lehet egy ember értékét megítélni az alapján, hogy hány gyereke van!? Mitől lesz kevésbé értékes egy olyan nő, aki a sok gyerek vállalása helyett például elhivatott orvosként, tanárként, mérnökként éli le az életét, példásan nevelve azt az 1-2 csemetét, akiket felelősséggel fel tud nevelni? Mitől lesz kevésbé értékes egy olyan nő, aki a sokadik gyermek megszülése előtt elgondolkozik a lehetőségein, és felismeri, hogy egyszerűen nincs kapacitása többre? Felelősségteljes ember az, aki évente bevállal egy gyereket, akik utána nélkülöznek a család összes tagjával együtt, esetleg a figyelmet nélkülözik, mert ahhoz, hogy vacsora kerüljön az asztalra, mindkét szülőnek dolgoznia kell, méghozzá nem keveset? Felelősségteljes szülő az, aki súlyos betegen gyereket vállal, hogy néhány év múlva félárván hagyja? Vajon hogy élik meg a gyerekkorukat azok a legidősebb gyerekek, akiknek a gyerekkoruk azzal telik, hogy a kisebb testvéreik gondozásával telik, ahelyett hogy a kortársaikkal játszanának, vagy zavartalanul a leckéjükkel foglalkoznának délutánonként, mert ezekre lehetőségük sincsen?

Nem utolsó sorban érdemes megemlíteni például a papi és szerzetesi hivatást választókat, akik ugye hivatásukból fakadóan gyermektelenek, holott ugye Magyarország legelterjedtebb vallása erősen nagycsalád párti. Ők nem lennének értékes, hasznos tagjai a társadalomnak?

Véleményem szerint családot alapítani hatalmas felelősség. Persze, egyrészről ugye kell az a fránya statisztika a demográfiához és nagyon csinosan mutat a nagy család a fotókon, nyilvántartásokban. Azt is aláírom, hogy a biológiai óra ketyeg. De az éremnek van egy másik oldala is. Anyaként, felelős szülőként tudom, hogy a gyerekeknek figyelem, gondoskodás, érzelmi és anyagi biztonság szükséges ahhoz, hogy egészséges személyiségű felnőtté váljanak. Nem, nem elég a napi 10 perc, minőségi idő, amikor csak őrá tudunk figyelni, úgy, hogy közben mondjuk a másik 4 nem veri szét a házat. Nem, nem elég hogy reggel azt mondjuk neki, hogy bonts ki magadnak egy tartós péksütit suliba menés előtt, mert épp az öcsédet kell szoptatni, a húgod meg most folytja a macskát a kádba. Az sem baj, ha van idő arra, hogy meghallgassuk a mindennapok apró-cseprő gondjait, ami ott és akkor nekik a világ közepe, és ha ott és akkor nem mesélheti el, akkor napokig rágódni fog rajta. Azt is értem, hogy a pénz nem minden, viszont a biztonságos otthon, a minőségi étel, oktatás és ruha pénzbe kerül, méghozzá nem kevésbe. Felelős szülők mindezek fényében dönthetnek arról, hogy mikor és hány gyermeknek adnak életet. Akkor, amikor az alapokat megteremtették!

Sok szónak is egy a vége, az én szememben gyerekszámtól függetlenül azok a becsületre méltó, értékes családok, ahol békében szeretetben és felelősségteljesen felnevelik a tudatosan bevállalt gyerekeket, elindítva őket egy emberi értékekkel kikövezett életúton, vagy felvállalják azt a döntésüket, hogy nem szeretnének részesei a szülői hivatásnak, inkább valami más módon lesznek hasznára az emberiségnek.

Szerencsére sem az emberi értékeknek, sem az önmegvalósításnak (pláne nem a nőinek) nincs köze a gyerekszámhoz, amit Kiss Antal úr az írásában erősen sugallni próbál.

Ezúttal Duncsák Krisztinával ismerkedhetünk meg, aki tankönyvi példája annak, hogy hogyan élj meg a jég (jelen esetben az óceán) hátán is, ha vagy olyan kalandvágyó, hogy külföldre költözz.

Krisztina, már nagyon régóta élsz Portugáliában, a családoddal együtt. Meséld el kérlek, hogy kerültetek ide? Miért épp Portugália?

Az egyetem után a férjemmel jöttem Portugáliába, mert akkoriban Édesanyám már itt élt. Azt már akkor is tudtuk, hogy külföldön akarunk élni, de nem voltunk biztosak abban, hogy itt is maradunk Portugáliában. Amikor megérkeztünk, a coimbrai egyetemen tanultuk a nyelvet napi 4-5 órában, hitelesítettük a diplomáinkat, és úgy gondoltuk, hogy ha már ez megvan és a nyelvet is beszéljük, akkor dolgoznánk. Így kerültünk az egyetem után Algarve-ba egy zeneiskolába. Ez volt az első munkánk itt.

Eredeti szakmád szerint zenész vagy. Hogy jött az ötleted, hogy ideutazó magyar turistákat kalauzolj országszerte?

Mivel az első gyerekem után is zenészként dolgoztam, és nagyon gyakran még éjfélkor is a próbákon ültem, és Édesanyámra hagytam a gyereket, tudtam, hogy váltanom kell, a zenész szakma, mint művész szakma kicsit hálátlan. A második gyerekem megszületése után eldöntöttem, hogy valami újba kezdek. Szeretek utazni és nagyon szeretem Portugáliát is, tehát úgy gondoltam, hogy bemutatom az országot úgy, ahogy én ezt magyar szemmel látom és megélem a mindennapokban. Egy FB oldallal kezdődött, voltak érdeklődők, ráadásul hét év alatt szépen kinőtte magát ez a vállalkozás.

Van erre kereslet? Nagyon lefoglalja a napjaidat a turistaszezonban? Egyáltalán van olyan időszak, amikor nincsenek turisták ebben az országban?

Most a COVID alatt természetesen nincsen, de ha valaki szeretné jobban megismerni egy országot, kultúrát, általában szívesen fogad idegenvezetőt. Én is így teszek ha egy idegen országban járok. Nem azért mert nem tudom felfedezni egyedül, hanem azért mert többet szeretnék megtudni, és más összképet kapok egy ott élőtől. Aki nem turista, hanem utazó, azt érdekli egy ilyen szolgáltatás. Hát, ha olyan lenne az idei turistaszezon, mint a tavalyi, akkor lefoglalná a napjaimat teljesen... Novembertől márciusig kevesebben jönnek, de ezen kívül Portugáliában mindig turista szezon van a magyarok és más országból érkezők számára egyaránt.

Esküvőszervezéssel is foglalkozol. Mesélj, ezt a munkát hogyan kell elképzelni? Nagyon különböznek a szokások a Magyarországon megszokottól?

Igen, van különbség. Nemrég beszéltem egy dekoratőrrel, aki azt mesélte, hogy a díszítésen kívül minden mást is kértek tőle, ami már túlszárnyal a feladatain. Ez egy külön szakma. Kell egy ember, aki összetartja a szálakat, hogy minden mindig a helyén legyen, és az ifjú pár ezen a nagy napon csak magára figyelhessen, és az ügyintézés ne rájuk háruljon. Magyarországon ezen spórolni szeretnének, kevesen látják át ennek fontosságát. Portugáliában már kialakult a kultúrája, teljesen természetes, hogy egy esküvőnek van esküvőszervezője.

Mostanában egy gasztro rovatot is indítottál, hagyományos portugál ételekről. Milyenek a visszajelzések? Hogy ízlenek a nézőidnek ezek a fogások? Neked melyik a kedvenc portugál ételed?

Ez a gasztro rovat a COVID alatt született, mert valamivel el kellett töltenem a napjaimat, és előtte is volt már érdeklődés rá, így gondoltam belefogok. Egy-egy ilyen videó 3-4 órámat lefoglalja és még 3-4 óra annak szerkesztése, mielőtt kikerül a kezeim közül. A visszajelzések pozitívak, sokan elkészítették a videók által a pastel de nata-t, pica pau-t és társait, sokan feliratkoztak a csatornára. Szerintem ízlenek ezek az ételek, mert Magyarország és Portugália íz világában vannak átfedések.

Az egyik kedvenc ételem az Arroz de marisco, ennek elkészítését is megnézhetitek már a youtube csatornámon. ( https://www.youtube.com/c/portugalhucomPTHU )

Mindezek mellett tudom, hogy két kisgyereked van, szívesen fotózol, sokat kirándultok, és még nagyon sok mást is csinálsz. Hogy van mindenre időd? Hogy néz ki egy átlagos napod?

Ezt gyakran megkérdezik tőlem. Van egy noteszem ahová egy hétre előre beírom a programomat. Ebben benne vannak a családi programok is természetesen, változatos programokat szervezek nekik, szinte percre pontosan beosztom a napot. Minden napom más. Most így nyáron, reggel viszem a gyerekeket a nyári táborba, délután hozom őket, közben pedig dolgozok, portugálórákat adok és idegenvezetek. Közben jöhetnek még más munkák is, mint például az esküvőszervezés, ami ugye egy hosszabb folyamat, nem egy nap alatt kell elintézni mindent. Amikor idegenvezetés van, akkor ezzel telik a napom, amikor a gyerekek hazajöttek, akkor még két portugál órát is adok. Nagyjából este 8 körül van időm a családra, addig amíg a gyerekek le nem fekszenek fél 10 körül. Szerintem sokkal több időm van a családra mint azoknak, akik irodában dolgoznak, mert magamnak osztom be az időmet, találok olyan napokat, amikor több időm van rájuk. Fontosnak tartom, hogy minden nap én vigyem őket az iskolába és én is hozzam haza a gyerekeket.

Ha valaki szeretné igénybe venni a szolgáltatásaidat, hogyan érhet el?

WB: http://www.portugalhu.com/

 FB:  https://www.facebook.com/portugalhu

 IG: https://www.instagram.com/portugalhu_/?hl=hu

Ma egy régi gyökerekkel rendelkező család egyik legifjabb tagjával ismerkedhetünk meg, Szabó Tündével, aki az évszázados múltra visszatekintő Bajnóczy Pince vezetője.

Tünde, ez a borászat az 1920-as években indult útjára. Mit lehet tudni a történetéről?

Dédapám Bajnóczy István 1928-ban vásárolta a Szent György-hegy délkeleti oldalán azt a szőlőterületet, amely most a Bajnóczy Pince szívét adja. Itt található a gazdaság magja, a pincék, a feldolgozó, az otthonom és a számomra két legfontosabb szőlőterület. A dédapámnak 5 gyermeke volt s mind az ötnek vett szőlőterületet. Háromnak itt a Szent György-hegyen s kettőnek a Véndeki dombokon. Két lányának egymás melletti földeket vásárolt. Nagyanyámnak Bajnóczy Margitnak egy 7036 m²-es területet 1928-ban 800 pengőért, Vilma lányának a mellette lévőt 1931-ben 400 pengőért, ami egy 3800 m² terület. Mindkét terület eredeti adásvételi szerződése a család birtokában van, s immáron mindkét terület az én tulajdonomba került. Nagyanyámnak egy fia született Szabó István, akinek 3 gyermeke közül a középső vagyok én. Testvéreimmel kimagaslóan jó a kapcsolat s bár nővérem s öcsém is sokat segítenek, szerencsére magára a földre a szőlőre soha igényt nem tartottak így a szőlő sorsa nem volt kérdés egyenesen kerülhetett hozzám. Az öreg rizling melyet nagymamám és édesapám telepített 1968. és 1973. között, immáron 50 éves tőkékből áll. Számomra ezek nagyon mély jelentéssel bírnak. Egy növény mely generációkat szolgál. Az én szememben a szőlő a legtökéletesebb növény a világon, a földhöz való kötődésem pedig nagyon mély és túlmutat az anyagi környezetünkön. Vallom s hiszem, hogy az anyaföld raktározza az információkat. Hiszem, hogy dédapám, nagyanyám és édesapám verejtéke, szeretet energiája, amivel művelték a földet a szőlőt, nem vesztek el nyomtalanul. Azokat az információkat, rezgéseket a szőlő gyökerein keresztül felvette, raktározta s tovább adta a szőlőnek, amiből évről évre bor készült - készül.

A szőlőben benne van dédapám, nagyanyám, édesapám, s mára jómagamnak „egy része”. A növény tudja, hogy generációkat szolgál, hogy családok alapoztak - alapoznak rá. A szőlő tudja, hogy szeretik, tisztelik s alázattal nyúlnak felé, ezt meghálálja és hiszem, hogy az öreg rizlingben ott van őseimből egy csepp. Egy csepp folyékony szeretet egy csepp folyékony napfény, mely beragyogja a mindennapjaimat s mely a nehéz időkben irányt ad, hogy merre van az előre. Úgy érzem, a szőlő a társam, akivel együtt építem a jövőt, a kölcsönös együttműködés és tisztelet alapjain. Fontosnak tartom, hogy ismerjem a szőlőimet, mert abból lesz a bor, mely kikerül a nagyvilágba. Számomra fontos az is, hogy egy tiszta, szeretetteli nedű legyen, mely minden embernek csak az egészségét s javát szolgálja mikor fogyasztja.

Népes családotok van. Hogy jött az az ötlet, hogy éppen te vidd tovább a családi hagyományt? Gyerekkorodtól erre a pályára készültél, vagy csak később alakult így.

Konkrétan gyermekként sokszor büntetésnek éltem meg a szőlőben való munkát. Gyerekként minden nyarunkat s minden szabadidőnket ott töltöttük, és már kisgyermek kortól fogva munkákat, feladatokat kaptunk. Fantasztikus családban nőttem fel, nagyon jó szüleink vannak, akik immáron 47 éve házasok. Fegyelem, következetesség, felelősségtudat, tisztelet, becsület, alázat és szeretet övezte a gyermekkor éveit. Mondhatnám, hogy letűnt korok konzervatív, értékrendjén nőttünk fel. Megtanultunk dolgozni, becsülni s tisztelni a földet, a munkát. Gyermekként, tiniként szenvedtem, úgy éreztem nekem van a legrosszabb gyerekkorom. A Balatonra is csak akkor mentünk le, ha az aznapi feladatot teljesítettük. Cukorborsó, málna leszedés, zöldmunka a szőlőben, ivóvízért elmenni a közeli Oroszlán kútra stb. Ifjúként nem gondoltam volna, hogy felnőttfejjel ennyire szerelmese leszek a szőlőnek s a borászatnak. 14 évesen azt mondtam a szüleimnek, hogy érdekel a borászat és a divattervezés - varrás, mi legyen? Azt mondták maradj a ruháknál az nőiesebb s mivel a családnak a szőlő csak egy mellékkereset volt, így nem éreztem súlyát s tán nem is bántam, hogy a ruhák és a varrás jutott osztályrészemül. Sopronban végeztem a technikumot varrónőként, majd jelentkeztem Jászberénybe Szociálpedagógusnak és Kecskemétre kertészmérnöknek. Párhuzamosan végeztem el a két főiskolát, lediplomáztam és onnan menetem az egyetemre szőlész - borász szakmérnöknek. 22-23 éves koromra már tudtam, hogy szőlővel, borral szeretnék foglalkozni.

Öt hektáron termesztesz szőlőt a badacsonyi borvidéken. Ez nem kis terület! Hány liter bor készül egy ekkora területről leszedett szőlőből? Csak úgy nagyságrendileg, mert még csak elképzelni sem tudom.

2002-ben palackoztattam az első bort, ami egy kései szüret volt. Azt követte 2005-ben a következő s onnantól kezdve folyamatosan került a palackba egy-egy tétel. Abban az időben még tanultam majd alkalmazottként más munkahelyeken dolgoztam. A 2005-ös Olaszrizlinggel többszörös aranyérmeket nyertünk, ezért édesapámból nyugdíjasként vállalkozót csináltam s az ő támogatásával működtettem a pincét és készítettem a borokat. 2008-tól udvarolt a volt férjem, aki szekszárdi volt. 2010-ben összeházasodtunk s ő is behozta az 1 ha szekszárdi szőlőjét a Bajnóczy Pincéhez, amit 7 évig ingázva de tisztességgel műveltünk. Volt olyan, hogy 3 éven át 12 ha szőlőt műveltünk, ebből 2 ha a magántulajdon a többi pedig bérlemény. 2017-ben váltak külön útjaink szüret kellős közepén, szeptember 17-én kilépett a házasságunkból. Ezt követően még megpróbáltuk a gazdaságot együtt csinálni, hogy amit felépítettünk az ne vesszen kárba, de nem működött. 2019 őszén a gazdaságból is kilépett. Jelenleg 5,5 hektáron folyik a gazdálkodás, ebből kb. 2,5 ha szőlő termésként kerül eladásra és kb. 3 ha szőlő terméséből készül bor. Az évjárat átfedésekkel ez kb. 18 - 20 000 palack bort jelent évenként.

„Biodinamikus”, ez a szó, amivel jellemzed a borászatot. Mit jelent ez? Maria Thun s Rudolf Steiner akik a fő irányt adják számomra a szőlőművelésben. Sajnos a biodinamikus szőlőművelést nem sikerült még teljes körűen megvalósítani az ültetvényekben csak törekvések s részeredmények vannak. Ez még a jövő zenéje. Tudatos szőlőművelőnek s borásznak tartom magam, igyekszem nem mérgezni az anyaföldet. A szőlőművelésben nem használok gyomirtó szert, sem felszívódó növényvédő szereket. Réz, kén és narancsolaj adja az alapját a növényvédelemnek, ha időm s energiám engedi zsurló s csalán tea kivonatokkal bővítem azt. Vallom, hogy a növénynek is meg van a maga immunrendszere, s fontos számomra, hogy a lehető legtisztább alapanyagból készüljön a bor.

Ez a környezettudatos hozzáállás napjainkban nagyon fontos, örülök, hogy ekkora hangsúlyt helyezel rá, hiszen hosszú távon csak ez lehet a járható út. Ezek az eljárások nem teszik drágábbá a termesztést? Nem kerülsz piaci hátrányba a nagyüzemi bortermeléssel szemben? Mennyiben más a vásárlóköröd?

A növényvédelem szempontjából nem drágább. Nem permetezek többször, mint mások. 5-6 permetezés egy nyáron, vészhelyzet esetén 7 alkalom. A gyomirtószer valóban olcsóbb, mint kikaszáltatni damilos fűkaszával 5 hektárt, de ezt már megszoktam. Fontosabb az, hogy jó életfeltételeket adjak a szőlőnek, mert vallom, hogy akkor azt ő is viszonozza nekem. Mivel minden a gyökérnél kezdődik s a gyökéren keresztül szívja magába mindazt, ami életet ad a fürtnek a termésnek, így mostanra már elképzelhetetlen számomra, hogy gyomirtó szerrel átitatott földből merítsen életet magának a növény. Nagyon bízom benne, hogy nem fogok olyan helyzetbe kerülni a jövőben, hogy újra ilyen szerekhez kelljen nyúlnom. Itt élek a Földön pár tíz évet és adom tovább a földet a jövőnek. Én tudom, hogy miként kaptam, - tisztán, szeretettel művelve - az a legkevesebb, hogy így adom vissza.

Te személy szerint melyik részét szereted a legjobban a munkádnak és melyik az, amit legszívesebben kihagynál az életedből?

A szőlőt művelni szeretem a legjobban. November végén elkezdek metszeni, majd tavasszal támrendszer javítás, szálvessző kötözés, a rügyfakadást követően nő a szőlő, mintha húznák – feltéve, ha szép idő van -, onnantól jönnek a zöldmunkák, törzstisztítás, fűzködés, csonkázás, közben talajmunkák és növényvédelem. Ősszel jön a szüret, borfejtések, s a körforgás kezdődik a metszéssel újra. No persze közben a borokat is rendezni kell, eddig ezt a volt férjem intézte, de az idei 2020-as évtől kezdve már rám vár ez a feladat is. Szeretek a természetben dolgozni, szeretem a szőlőt évről-évre művelni. Szeretek jelen lenni benne s részese lenni a csodának, ahogy megajándékoz a termésével. Részese vagyok az élet körforgásának, az öregtőkék kipusztulásának, helyükre oltványok pótlásának és azok felnevelésének termő szőlővé, és a nagy egészbe történő integrálásuknak.

A szőlő gyökerei kb. 30 cm - 60 cm között helyezkednek el. Az oldalgyökerek, valamint a vízkereső gyökerek akár 10-12 méter mélyre is lemennek míg vizet nem találnak. Rendkívüli élni akarással bíró növény. Az oldalgyökereken keresztül veszi fel a tápanyagot, de ezek a gyökerek összeérnek és a föld alatt minden gyökér összeér a másikkal. Kész hálózatot alkotnak, ahol megy az információcsere. Hiszem, hogy kommunikálnak egymással, hiszem, hogy sokkal szervezettebbek, mint mi azt hinnénk. Szeretek a nappal kelni áldást kérni a napomra s napnyugtával megköszönni a napot. Itt élek a hegyen a szőlők ölelésében, egy csodálatos helyen, amit úgy örököltem. Nekem ez a világ közepe. Az anyaföld ama szeglete, mely számomra eszmei értékkel bír, dédapám nagyanyám s édesapám lábnyomait, verejtékét, ugyan nem lehet megfizetni, de az itt nevelkedett szőlőkből készült borokon keresztül tudok valamit átadni abból a helyből, amely szerelemből szenvedélyből született borokat ad. A marketinget szeretem a legkevésbé a munkámban. A bort eladni, népszerűsíteni s ezeken a mai korok vívmányain keresztül kommunikálni a világnak a létezésemet. Tudom, hogy nagyon fontos, de mostanra már külsős szakemberek és a nővérem csinálják. A papír munka na az a sírba visz, nem szeretem. Termelni szeretek, értéket teremteni, földet művelni.

Amikor éppen nem dolgozol, mit csinálsz a szabadidődben?

Ha tehetem sokat olvasok, kötök, hímzek, olykor varrok. Barátaimmal szoktam összejönni mikor tehetjük. Nyaranta esténként lejárok úszni a Balatonba s Erdélybe járok feltöltődni. Sok szabadidőm nincs, na persze igaz a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Ha valaki szeretne vásárolni a boraidból, hol teheti meg? (website, üzlet, bármilyen értékesítési csatorna) Melyik éttermekben kérhetjük őket név szerint?

Jelenleg elég nagy a káosz a gazdaság szétválasztása miatt, mert nem megy valami gördülékenyen. Egyelőre, még a volt férjem a közösen termelt borok rá eső részét maga értékesíti maga javára, így a Bajnóczy borok épp meghasonulnak. Abban bízom, hogy ebben az évben sikerül véglegesen rendet rakni. Most építem magamat újra. Ahova én szállítok az a Bormánia Dunakeszi, Búsuló Juhász Étterem Budapest, Káli Art Étterem és Vendégház, Pláne Badacsony, Infinito Szent György-hegy. Július végétől pedig a Borbázis vinotékában is elérhetőek lesznek a boraim. Első sorban a pincénél értékesítek, de további piacokat is keresek, és reményeim szerint egy webshop is alakulóban van. Hamarosan pedig elindul saját weboldalam a www.tundeszabo.hu

Kóstolókat is szervezel. Inkább csak baráti társaságoknak, vagy lehet-e ez egy jó csapatépítés egy nagyobb létszámú vállalatnak? Hol van a helyszíne, hogy lehet időpontot egyeztetni?

Amíg nem készül el teljesen a kóstoló helyiség, a placc, addig csak kis létszámot tudok fogadni, azt is pontos egyeztetéseket követően, mert egyedül vagyok s mindenre nem telik jelenleg az erőmből. Bízom benne, hogy a párom hamarosan ideköltözik és akkor ezt a feladatot részben ő veszi át. Szeretek beszélni az embereknek a szőlőről a hegyi életről, a tapasztalataimról és a tanításokról, miket a természettől s a szőlőtől kaptam. Nálam kell egyeztetni e-mailen (bajnoczypince@gmail.com) vagy telefonon (+36 20 347 1144), igyekszem megoldani mindent. Jelenleg kb.20 - 25 főig vagyok fogadókész.

Céges csapatépítéseken úgy vettem részt, hogy az esti program egy borkóstoló volt és én mentem a hotelbe Badacsonyba, ahol megszálltak.

Egy utolsó kérdés. Hogy látod magatokat 5 év múlva? Milyen hosszú távú céljaid vannak?

Holisztikus szemléletű földművesként látom, ami áthatja egész életemet s munkásságomat.

Bízom benne, hogy addigra rendeződik a magánéletem és a válásból fakadó anyagi káosz. Édesanyaként és szőlész-borászként látom magam, aki harmóniában él a természettel és a családjával. Látom, ahogy különleges borkóstolókat tartok, ahol az emberek a jó borokon túl egy élménnyel s értékekkel gazdagabban távoznak. Látom, hogy átadom akinek csak tudom, a föld szeretetét, tiszteletét, a munka jellemformáló tulajdonságait, az életigenlésemet, s a hitet, hogy ha valamit igazán szeretnél, amire igazán vágysz, akkor az egész univerzum összefog, hogy az megvalósuljon. Értéket szeretnék teremteni, s abból a szenvedélyből, szerelemből, ami él bennem a boraimon keresztül egy kortyot legalább átadni az embereknek. Ismerjenek meg s tudják meg, hogy nem hétköznapi ember vagyok és az anyagon túl mutatóan nyúlok a földhöz s a borhoz.

Nemrégiben Molnár Mónival készült interjú kapcsán szó esett a portugál csempéről, azaz azulejo-ról, ami Portugália egyik leglátványosabb jellegzetessége. Megtalálható a épületek homlokzatán, belső terek díszítésénél, és egyedi formákban faliképek, utcadíszek, sőt, utca névtáblák és házszám táblák is készülnek belőle. Leggyakoribb mérete a 15x15 cm-es négyzet, de sokféle felhasználása miatt azért sok más méretben is találkozhatunk vele. Engem teljesen lenyűgöztek, amikor az országba érkeztem, azóta is nagy csodálójuk vagyok, gondoltam megmutatok nektek néhány szép példányt, amiket az országon belüli utazgatásaim során lencsevégre kaptam.

Gyökerei a XV. Századra vezethetőek vissza, I. Manuel király hozta be Portugáliába, aki egy spanyol körutazása során tanulmányozta a csempegyártást és festést. A motívumokban a keleti kultúrák formái köszönnek vissza, leggyakrabban kék színben.

Később templomok, paloták díszítésére is használták, a korszak aktuális barokk jegyeivel, ekkor kezdett státusszimbólummá válni.

Az 1755-ös lisszaboni földrengés után, a főváros újraépítésében is nagy hangsúlyt kapott, praktikus és nem túl drága díszítőelem lévén.

A hétköznapi szerep mellett továbbra is megmarad a művészi vonal is, komplex történeteket jelenítenek meg a művészek csempék segítségével. Néhány jelentőset említve közülük: Nicolau de Freitas, Teotónio dos Santos e Valentim de Almeida.

Portugália olyannyira büszke a csempéire, hogy 1980 óta még csempemúzeum is létezik, mindenképpen érdemes meglátogatni annak, aki erre jár!

Itt pedig az egyik legrégebben működő gyár szépségeit nézhetitek meg: http://www.santanna.com.pt

Forrás: https://www.natgeo.pt

A következő interjú Molnár Móni (Momó) selyemfestővel, ékszerkészítővel és művészetterapeutával készült, akit néhány évvel ezelőtt Portugáliában ismertem meg, ahol egy selyemfestő tanfolyamán vettem részt.

Móni, elég kétlaki életet élsz, Magyarország és Portugália között, kérlek meséld el, hogy tudod ezt menedzselni az utazást a meglehetősen eszközigényes munkáddal?

Igényel némi szervezést, de szerencsére a selymek könnyűek, kis helyen elférnek, valamint sok mindent be tudok szerezni Portugáliában is. Az ékszerekhez az alkatrészeket meg tudom venni Lisszabonban, és már selyemfestéket is tudtam venni, az egyik művészellátónak köszönhetően. Eddig nem árultak, de mikor kerestem, nyitottak voltak a tanácsomra, hogy érdemes tartani. Pár hónap múlva már ott sorakozott a polcokon.

Kereteket mi készítettünk saját kezűleg a párommal, nem is egyet, hiszen a magyarok körében olyan népszerű volt a Magyar-Portugál Egyesület által szervezett selyemfestő foglalkozásom, hogy egyből 10 darabot kellett összeállítanunk. Így most már nyugodtan tudok egyszerre több darabon is dolgozni, mikor ott vagyok.

(Fotó: Montasy Photography, Molnár Zsuzsanna)

Nagyon sok munkád portugál ihletésű, hogy képzeljük el azt, amikor inspirálódni indulsz?

Szeretek csak úgy sétálni és benyomásokat szerezni. Sokat fotózom, így sikerül egy kis hangulatot is magammal vinnem mindig. Van, amikor tudatosan keresek mintákat, színeket, de sokszor ez nem így van. Akaratlanul belém ivódott a portugál hangulat a színeivel, formáival, illatával és hangjaival. Szeretem a tradicionális portugál zenét, a fadot is.

Elkezdtem portugál azulejo (portugál csempe) mintákat használni selymeimen, legközelebbi tervem egy hosszú séta a városban, ahol konkrétan ilyen megfesthető motívumokat fogok keresni következő munkáimhoz.

Egy kicsit mesélnél nekünk a kezdetekről? Hogy jött éppen a selyem, mint alapanyag ennyire a fókuszba? Hiszen szociálpedagógia szakon végeztél, és dekoratőrként is dolgoztál.

Éppen azért, mert dekoratőr az alap szakmám, kipróbálhattam sokféle iparművészeti technikát is. Annak idején még mi készítettünk sok mindent a kirakatokba, két kézzel a dekorációs műhelyekben, így hát minél több technikát ismertünk, annál változatosabb dekorációkat tudtunk készíteni. A szociálpedagógia szak később jött, érdekelt a pedagógia, pszichológia és szociológia, és kihasználtam a gyeses éveket ilyen irányú kíváncsiságom kielégítésére.

A selyem a textil után jött. Először egy textilfestő tanfolyamra jártam Nyíregyházán, Hengsperger Cecíliához, itt tanultam az alapokat. Ezek után próbáltam ki a hernyóselymet, mint alapanyagot. Teljesen máshogy működik a festék rajta, mint műszálas és pamut anyagokon. Annyira megszerettem, hogy mostanában szinte csak azt használom. Könnyed és ragyogó a színe, télen melegít, nyáron hűt.

Egyébként nem álltam meg a kísérletezéssel, 3 éve akvarellezem szabadidőmben, sok fejlődni valóm van még ebben a technikában, mindenképpen időt szeretnék szánni rá a közeljövőben is. Nagy divat az útinaplózás, Portugáliában csodás helyszíneken festhetünk, amit már el is kezdtünk tavaly egy művészeti tábor keretében, amit Végső Ágotával és Toldi-Adamis Eszterrel szerveztünk. A jövőben szeretnénk még táborokat, ahol megmutathatjuk, átadhatjuk, ami mi tudunk, csodás helyszíneken.

Ha jól tudom, a nyíregyházi Korzó Galériában vásárolhatók meg a munkáid, számos más művész alkotásaival együtt. Elmesélnéd ennek a galériának a történetét?

Egy nyíregyházi szabadtéri vásáron találkoztunk páran. A jó idő elteltével szerettünk volna együtt maradni, és a Korzó Bevásárlóközpont befogadott minket. Itt havonta egyszer rendeztünk egy kézműves piacot. Másfél év után megüresedett a galéria az üzletközpontban, és felajánlották az üzemeltetését. Boldogan vállaltuk, és 6 éve belaktuk. Jelenleg 15 alkotóval működik galériánk. Közösen üzemeltetjük, mi vagyunk jelen nyitvatartási időben. Így személyes a kapcsolatunk vevőinkkel, megrendelőinkkel, hiszen egyedi megrendeléseket is teljesítünk.

Mini kiállításokat rendezünk 3 hetente a kirakatban, így egy-egy alkotó be tud mutatkozni a saját standján kívül is, megmutatva néha olyan munkákat is, amelyek csak az ötlet, bevezetés fázisában vannak. Ide mindig igyekszünk valami újat, különlegeset kitenni, hogy ezzel is becsalogassuk az új érdeklődőket.

A ékszerek, kendők, kiegészítők készítésén kívül művészetterápiai foglalkozásokat is tartasz. Hogy kell egy ilyent elképzelni? Kiknek ajánlod? Milyenek a visszajelzések?

A művészetterápia elég szerteágazó eszközökkel dolgozik. Valamint más az aktív és passzív terápia, amikor vagy részt veszünk egy alkotó folyamatban, vagy csupán befogadók vagyunk. Annak idején én elvégeztem 3 szakirányt, képzőművészeti, zene, és mozgás-terápiát. A foglalkozásokon az első kettőt használom. Sokszor zenére festünk, agyagozunk. Stresszoldásra, kikapcsolódásra is ajánlom, de ha mélyebb önismeretre szeretnénk szert tenni, akkor is jó egy-egy művészetterápiás alkalom. Ahol nem a végeredmény a lényeg, hanem maga a folyamat. Mivel a környezet nyugodt, elfogadó, így esetleg olyan tapasztalásokat, élményeket szerezhetünk alkotás közben, amikre a hétköznapokban nincs lehetőségünk. Mindannyian találkozunk megoldandó életfeladatokkal, vannak veszteségeink, gubancaink életünk folyamán. Itt is segíthet a művészetterápia. Jómagam egészséges emberekkel dolgozom, de a művészetterápiát használják pszichológusok, pszichiáterek is. Engem ez az irány akkor kezdett el igazán érdekelni, mikor szociálpedagógia szakra jártam a Nyíregyházi Egyetemre. Mivel alkotó ember vagyok, már akkor is életem része volt a kreatív tevékenység, így számomra egyértelmű, hogy ezen a vonalon mentem tovább. A mai napig képzem magam, sok előadást hallgatok, most például 2 kurzust is a Yale Egyetemen,  jól-lét, pozitív pszichológia témákban. Veszteségfeldogozó kurzuson is részt vettem, Singer Magdolnánál, így tudom, mennyire hatékony, ha van egy tevékeny segítség, amivel feldolgozhatjuk ezeket az élményeket.

A tapasztalatom az, hogy előbb-utóbb ráéreznek az alkotás ízére azok is, akik évek óta nem vettek ecsetet a kezükbe. Hogy elindít bizonyos belső folyamatokat mindenkiben egy-egy technika (mást hoz elő például egy akvarell festés, és mást az agyagozás), és csillogó szemekkel számolnak be arról, hogy mennyire élvezték. Vagy ha nem élvezték, az is egy tanulság, szembesülni bizonyos gátakkal, ami nem csak a konkrét alkotásban akadályozhat minket, hanem a mindennapi problémamegoldásban is.

Van arra lehetőség, hogy valaki online vásárolja meg a termékeidet? 

Jelenleg nincs, de dolgozom rajta, hogy legyen. A Meskán szünetet tartok éppen, gondolkodom egy nemzetközibb megoldáson. A Facebook és az Instagram oldalamon láthatjátok a munkáimat.

 https://www.facebook.com/silkbymomo/

https://www.instagram.com/_monimolnar_/

Gyakran részt veszel lisszaboni kézműves vásárokon. Mennyiben mások ezek mint a magyarországiak? Csak úgy összehasonlításként…technikai részletek, hangulat, ilyesmire gondolok.

Itt Nyíregyházán, ahol élek nincs túl sok kézműves vásár sajnos. Budapesten is részt vettem már vásárokon, leginkább Karácsony előtt az Iparművészeti Múzeum Creativ Arts Fair-jén, de a múzeum átalakítása miatt ez a vásár pár éve szünetet tart. Ezért is örülök mindig, mikor Lisszabonban járok, ott nagyon sok lehetőség van a bemutatkozásra. Rengeteg a turista, és a helyi lakosok is érdeklődnek a kézműves termékek iránt. A vásárok pezsgő hangulata, színes felhozatala nagyon tetszik. Az alkotók, árusok is nyitottak, lehet beszélgetni, ismerkedni. Nem mellesleg mindenhol lehet találni harapnivalót, igazi portugál finomságokat.

A jövőben még több vásárt szeretnék feltérképezni. Az az igazság, hogy meg kell találni, ami nekünk való, ahol a mi portékánk érdekli a vásárlóközönséget. Több lehetőség közül nekem egyelőre az LX Factoryban található LX Market vált be, amit egyébként is egy turistalátványosság Lisszabonban. Kvázi kötelező program a portugál fővárosba érkezőknek, így sokan megfordulnak a hét végi vásárokon is.

Törzsgyökeres soproniként még így a világ végéről is megfordulok időnként Sopronban, így akadtam össze Mucus Gabival, az Édes kert tulajdonosával, aki az új helyén is próbál minden igényt (cukrászatit) kielégíteni, „mindenmentes”, nyers és sült vegán édességektől a tej és cukormentes finomságokon át a fullos bűnbeesésig. Gabi, mesélnél arról, hogy hogyan lettél cukrász? Ez az eredeti szakmád, vagy később jött?

Az eredeti szakmám gyógyszertári asszisztens és gyógymasszőr, ezekben viszonylag keveset dolgoztam, majd a GYES alatt végeztem el kizárásos alapon a cukrász tanfolyamot... eredetileg szakácsnak készültem, de mivel vegetáriánus vagyok ott pedig főleg húsa foglalkoznak ezért a cukrászatra esett a választásom.

Ahogy a választékodban látni, nem vagy elköteleződve semmilyen ma divatos irányzat felé sem. Készítesz hagyományos (és gyönyörű) tortákat éppúgy, mint tejmentes, cukormentes és vegán édességeket is. Melyikhez húz leginkább a szíved?

Na ezért nagy a választékom, mert nem tudok elköteleződni egyik irányzat mellett sem... éppúgy a szívem csücske egy habos csokitorta, egy ropogós keksz, egy csilis bonbon vagy egy különleges mousse desszert mint egy teljesen egészséges összetevőből álló nyers vegán kávés kardamomos tortaszelet. De épp a napokban gondolkodtam hogy szűkíteni kéne a repertoáromon kicsit...

Említetted, hogy vegetáriánus vagy. Hogy jött ez nálad? Gyerekkorodtól fogva, vagy későbbi döntés volt? Hogy viszonyul hozzá a család?

15 éves korom óta nem eszek húst először csak próbálnak indult aztán így maradtam. Ekkor bele kerültem egy krisnás társaságba ahol újabb recepteket és ízeket tanulhattam meg. Az indiai konyha szeretete a mai napig töretlen. A hústalanság egészen a fiam születéséig kitartott, aztán valamely indíttatásból elkezdtem húst-hússal enni. Egy idő után besokalltam és újra letettem a húst. A tejterméket azóta sajnos nem bírja a gyomrom, így abból próbálok kevesebbet enni viszont teljesen vegánnak nem mondanám magam mert mindig elcsábulok egy kis sajtosrúd vagy tükörtojás irányába... de húst azt nem. A családom normál vegyes érkezésű, nekik külön főzők. Van hogy megkóstolják, van hogy ízlik a vegán kreálmányom...van hogy nem. De annak nagyon örülök, hogy legalább a reggeli zöld turmixomból mindig kérnek!

A város rendezvényein vattacukros nénivé változol. Ez nem túl „egyszerű” édesség a tortakölteményeidhez képest?

Nem dehogy!!! Teljesen más "tészta"! nagyon jól szoktam érezni magamat a rendezvényeken akkor vagyok igazán önmagam! Szeretem a gyerekek arcán látni az örömöt mikor megkapják a vattacukrot szeretek beszélgetni viccelődni velük szeretem a vásári forgatagot a vidámságot! Ezért is sajnálom nagyon hogy idén ezek elmaradtak. De a "magad uram.." vonal mentén elindulva elkezdtünk páran apró hétvégi zenés-partikat szervezni a műhelyem előtti placcra, meglátjuk ez mivé fejlődhet!

Áruld el a kulisszatitkot…. folyamatosan sütsz, főzöl, finomakat, és nem fogyókúrásokat. Hogy lehet, hogy nem erősen túlsúlyos a családod? Én cukrot sem merek otthon tartani, nemhogy sütni!

Bármilyen furcsa is, de a családom nem érzi hogy micsoda kivételes helyzetben vannak!!! Hétvégén haza szoktam hozni ami esetleg marad...eltüntetik... és mégsem híznak! Sőt... nekik ez a szokványos, hogy bármit büntetlenül ehetnek. Persze mindegyikünknek van kedvence. A gumicukros lego es a vegán isler az első amihez nyúlnak a gyerekeim, amikor beszabadulnak a műhelybe, de ezután a díszítésre szánt bolti csokik fogynak... a férjem válasza pedig, mikor kérdezem hogy bármely eseményére mit süssek; rántott hús, sült krumplival... a kérdésed viszont nagyon diplomatikus volt, Mármint hogy a családom miért nem túlsúlyos..? hat igen, nekem "sajnos" kötelességből is kóstolnom kell, az újakat természetesen mindig ellenőrzöm, de van aminek meg ha századszor csinálom sem tudok ellenállni...

Nem a kérdés volt diplomatikus, te is a család tagja vagy vagy nem? :) Csak úgy kíváncsiságból, neked mi a kedvenc édességed?

A kedvencem... lássuk...sorolom;
Tortából az eszterházy, pitéből a kávé-mandulagrillázs. Kekszeimből a melaszos keksz. A nyersvegán választekomból a citromos-mákos, illetve a legújabb, mogyivajas-csokis. a bonbonokból a lestyános, a tonkababos es a csilis-karamellás, ill az összes étcsokis... aztán imádom a vargabélest is, a londoni szeletet... a mousse desszerteket is.. na be is fejezem a felsorolást. de az ebédemet a vegán, teljes kiőrlésű liszttel és kókuszvirágcukival, belgacsokival készült islerem zárja minden nap.

Aki Sopronban jár hol talál meg? A neten hol lehet (bűntelenül) gyönyörködni a műveidben? Merthogy nemcsak finomak, de szépek is?

Sopronban a Torna utca 3. alatt található a műhelyem, megtévesztő mert az üzlet egésze a Füredi sétány mozi felőli elején fekszik.

Weboldalam még nincs...gondoltam megvárom a termékeim végleges palettáját, és azután megcsináltatom. Viszont a Facebookon teljesen naprakész vagyok, szinte naponta posztolom az aktualitásokat; keressetek bátran személyesen, a Facebookon, és az Édes-Kert-ben is! (https://www.facebook.com/gabriella.radulydobo)

Vállalok megrendelésre tortakészítést, rendezvényre sütést, esküvőre köszönőajándékokat és bonbontálakat. Mostanában vegán jégkrémmel, illetve helyben sütött gluténmentes vegán minipizzákkal és szendvicsekkel is bővült a kínálat. A francia jellegű mousse desszertek kedvelői is figyeljék a közösségi média oldalamat, mert újra kínálatba kerültek.
Újdonság itt még, hogy elkezdődtek az élmény-sütés órák ahol aki szeretne, megtanulhat nálam bizonyos általam készített édességeket.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, ha a repülőgép társaság is úgy akarja, még idén én is eljutok hozzád!

Ma Sóthyné Irénnel beszélgetek, aki úgy tartja, hogy a szövés jó bánatra, örömre, hidegre, hóra, esőre, és szakkörösei szerint úgy tud beszélni a szövésről, hogy akinek nincs keze, az is megtanul szőni! Kedves Irén, miért pont a szövés?

Gyerekkoromban Debrecenbe láttam először, már akkor elvarázsolt, órákat álltam a néni mellett! Aztán másfelé sodort az élet, elfelejtődött, majd nyolc évvel ezelőtt egy teljesen váratlan pillanatba beugrott ugyanaz a kép! Onnan nem volt megállás! Töretlenül haladt a maga útján! Szó szerint éjjel-nappal gyakoroltam, kutattam az igazi szövő asszonyokat, akik még autentikusan tudtak szőni! Közülük külön kiemelem Balázs Erzsébet kászonaltízi szövőt, hiszen neki köszönhetem a legtöbbet és ma is ott tanulok minden évben. Mentem, kérdeztem, agyukra mentem, de ma már boldog vagyok, hogy megtaláltam azt ami teljesen kitölti a szabadidőmet.

A szabadidődet? Ezek szerint (egyenlőre) hobbyként űzöd. Mivel foglalkozol "főállásban"?

Műszaki titkár vagyok a paksi erőműben! Még fél év, ha nem változik semmi, akkor nyugdíjas leszek, és onnan enyém a világ!

Gondolom várod már ezt az időt! Van már unokád? Van már akkora, hogy megtanítsd őt erre a szép kézműves tevékenységre?

Sajnos nincs! A lányomat meg egyáltalán nem érdekli sajnos semmilyen kézimunka! Jogász, teljesen más érdeklődési körökkel.

Hát én is mérnök vagyok, de stresszoldásként keresztszemezek és gyöngyözök

Te mit  csinálsz egy stresszes nap után? Van olyan, hogy nem szősz, hanem valami mást művelsz?

Persze! Horgolok, kötök, néha gyöngyöt horgolok, vagy fűzök! Vagy nemezből csinálok láncot. Rengeteget olvasok is. Vagy tervezek szőnyeget, az is órákra eltereli a gondolatot minden másról.

Olvasni én is nagyon szeretek! Kedvenc író?

Fekete István, Wass Albert, Szécsényi Zsigmond,Márai, Somogyváry Gyula.

Alkotás közben hallgatsz zenét?

Zenét nem! Nem szeretem a zajt!

Hol szerzed be az alapanyagaidat?

A fonalakat Kászonból hozom. A festett fonalat meg régebben szintén Erdélyben Páll Etelka festette festőnövényekkel. De tavaly én is festettem diólevéllel, ami elég jól sikerült. Én a birka színeit használom leginkább, azok a kedvenceim

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Amit most az Országos Textiles Konferenciára szőttem ami idén Békéscsabán került megrendezésre. 2. helyezést értem vele el.

Gratulálok hozzá! Rendszeresen viszed kiállításokra a munkáidat?

Köszönöm! Igazából még nagyon kezdő vagyok a szakmába, csak óvatosan merészkedek még kiállításokra! De nyitogatom szárnyaimat!

8 év azért már nem kezdő! Tanítod is a szövést?

Igen. Van egy szakköröm a Paksi Művelődési Házban, 10 fő jár hozzám!

Hogyan látod magad öt év múlva? Azon kívül persze hogy nyugdíjasként!

Remélem egészségesen először is. Azután egy jó kis ütős csapattal együtt a szakkörben. És a titkos vágy amiért dolgozom keményen: népi iparművész cím elnyerése.

Ez nagyon jó cél! Milyen kritériumai vannak az iparművészi címnek? Hiszen ez egy olyan mérföldkő, ami megkülönbözteti a műkedvelőt a művésztől.

Ezért nagyon sok zsűrizésen kell részt vennem, persze meg is kell felelni, kétféle kategóriában, a HB és az MB kategóriában.

HB” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely fokozottabb mértékben jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket

„MB” kategóriába sorolt népi iparművészeti alkotásnak minősül a magyar népművészet jellegzetességeit magán viselő, a népi iparművészeti tárgyak minősítési kritériumának megfelelő, technikai szempontból is színvonalas alkotás, mely megfogalmazásában hangsúlyosak az újítások, a modern törekvések, ugyanakkor az iparművészeti jelleg ellenére a gyökerei egyértelműen a népművészet hagyományaihoz köthetők

Tényleg szép kihívás! 8 év alatt már biztos hogy nagyon sok szőttes került ki a kezed alól. Mit csinálsz velük? (én már lassan kitapétázhatnám a házat keresztszemesekkel, pedig nagyon sok ment ajándékba)

Pont így! Talán most kezdem felépíteni az eladást, mert én is látom, hogy lassan nem férek el tőlük!

Ha valaki szeretné megnézni, vagy megvásárolni az alkotásaidat, hol teheti meg?

Van egy face oldalam, ami most építgetek, Veresberke Műhely (https://www.facebook.com/Veresberke-m%C5%B1hely-110887177303998/). Ott meg lehet nézni, kérdéseket feltenni, üzenni. Ha valakit érdekel valamelyik munkám, egyeztetünk.