Ma egy régi gyökerekkel rendelkező család egyik legifjabb tagjával ismerkedhetünk meg, Szabó Tündével, aki az évszázados múltra visszatekintő Bajnóczy Pince vezetője.
Tünde, ez a borászat az 1920-as években indult útjára. Mit lehet tudni a történetéről?
Dédapám Bajnóczy István 1928-ban vásárolta a Szent György-hegy délkeleti oldalán azt a szőlőterületet, amely most a Bajnóczy Pince szívét adja. Itt található a gazdaság magja, a pincék, a feldolgozó, az otthonom és a számomra két legfontosabb szőlőterület. A dédapámnak 5 gyermeke volt s mind az ötnek vett szőlőterületet. Háromnak itt a Szent György-hegyen s kettőnek a Véndeki dombokon. Két lányának egymás melletti földeket vásárolt. Nagyanyámnak Bajnóczy Margitnak egy 7036 m2-es területet 1928-ban 800 pengőért, Vilma lányának a mellette lévőt 1931-ben 400 pengőért, ami egy 3800 m2 terület. Mindkét terület eredeti adásvételi szerződése a család birtokában van, s immáron mindkét terület az én tulajdonomba került. Nagyanyámnak egy fia született Szabó István, akinek 3 gyermeke közül a középső vagyok én. Testvéreimmel kimagaslóan jó a kapcsolat s bár nővérem s öcsém is sokat segítenek, szerencsére magára a földre a szőlőre soha igényt nem tartottak így a szőlő sorsa nem volt kérdés egyenesen kerülhetett hozzám. Az öreg rizling melyet nagymamám és édesapám telepített 1968. és 1973. között, immáron 50 éves tőkékből áll. Számomra ezek nagyon mély jelentéssel bírnak. Egy növény mely generációkat szolgál. Az én szememben a szőlő a legtökéletesebb növény a világon, a földhöz való kötődésem pedig nagyon mély és túlmutat az anyagi környezetünkön. Vallom s hiszem, hogy az anyaföld raktározza az információkat. Hiszem, hogy dédapám, nagyanyám és édesapám verejtéke, szeretet energiája, amivel művelték a földet a szőlőt, nem vesztek el nyomtalanul. Azokat az információkat, rezgéseket a szőlő gyökerein keresztül felvette, raktározta s tovább adta a szőlőnek, amiből évről évre bor készült - készül.
A szőlőben benne van dédapám, nagyanyám, édesapám, s mára jómagamnak „egy része”. A növény tudja, hogy generációkat szolgál, hogy családok alapoztak - alapoznak rá. A szőlő tudja, hogy szeretik, tisztelik s alázattal nyúlnak felé, ezt meghálálja és hiszem, hogy az öreg rizlingben ott van őseimből egy csepp. Egy csepp folyékony szeretet egy csepp folyékony napfény, mely beragyogja a mindennapjaimat s mely a nehéz időkben irányt ad, hogy merre van az előre. Úgy érzem, a szőlő a társam, akivel együtt építem a jövőt, a kölcsönös együttműködés és tisztelet alapjain. Fontosnak tartom, hogy ismerjem a szőlőimet, mert abból lesz a bor, mely kikerül a nagyvilágba. Számomra fontos az is, hogy egy tiszta, szeretetteli nedű legyen, mely minden embernek csak az egészségét s javát szolgálja mikor fogyasztja.
Népes családotok van. Hogy jött az az ötlet, hogy éppen te vidd tovább a családi hagyományt? Gyerekkorodtól erre a pályára készültél, vagy csak később alakult így.
Konkrétan gyermekként sokszor büntetésnek éltem meg a szőlőben való munkát. Gyerekként minden nyarunkat s minden szabadidőnket ott töltöttük, és már kisgyermek kortól fogva munkákat, feladatokat kaptunk. Fantasztikus családban nőttem fel, nagyon jó szüleink vannak, akik immáron 47 éve házasok. Fegyelem, következetesség, felelősségtudat, tisztelet, becsület, alázat és szeretet övezte a gyermekkor éveit. Mondhatnám, hogy letűnt korok konzervatív, értékrendjén nőttünk fel. Megtanultunk dolgozni, becsülni s tisztelni a földet, a munkát. Gyermekként, tiniként szenvedtem, úgy éreztem nekem van a legrosszabb gyerekkorom. A Balatonra is csak akkor mentünk le, ha az aznapi feladatot teljesítettük. Cukorborsó, málna leszedés, zöldmunka a szőlőben, ivóvízért elmenni a közeli Oroszlán kútra stb. Ifjúként nem gondoltam volna, hogy felnőttfejjel ennyire szerelmese leszek a szőlőnek s a borászatnak. 14 évesen azt mondtam a szüleimnek, hogy érdekel a borászat és a divattervezés - varrás, mi legyen? Azt mondták maradj a ruháknál az nőiesebb s mivel a családnak a szőlő csak egy mellékkereset volt, így nem éreztem súlyát s tán nem is bántam, hogy a ruhák és a varrás jutott osztályrészemül. Sopronban végeztem a technikumot varrónőként, majd jelentkeztem Jászberénybe Szociálpedagógusnak és Kecskemétre kertészmérnöknek. Párhuzamosan végeztem el a két főiskolát, lediplomáztam és onnan menetem az egyetemre szőlész - borász szakmérnöknek. 22-23 éves koromra már tudtam, hogy szőlővel, borral szeretnék foglalkozni.
Öt hektáron termesztesz szőlőt a badacsonyi borvidéken. Ez nem kis terület! Hány liter bor készül egy ekkora területről leszedett szőlőből? Csak úgy nagyságrendileg, mert még csak elképzelni sem tudom.
2002-ben palackoztattam az első bort, ami egy kései szüret volt. Azt követte 2005-ben a következő s onnantól kezdve folyamatosan került a palackba egy-egy tétel. Abban az időben még tanultam majd alkalmazottként más munkahelyeken dolgoztam. A 2005-ös Olaszrizlinggel többszörös aranyérmeket nyertünk, ezért édesapámból nyugdíjasként vállalkozót csináltam s az ő támogatásával működtettem a pincét és készítettem a borokat. 2008-tól udvarolt a volt férjem, aki szekszárdi volt. 2010-ben összeházasodtunk s ő is behozta az 1 ha szekszárdi szőlőjét a Bajnóczy Pincéhez, amit 7 évig ingázva de tisztességgel műveltünk. Volt olyan, hogy 3 éven át 12 ha szőlőt műveltünk, ebből 2 ha a magántulajdon a többi pedig bérlemény. 2017-ben váltak külön útjaink szüret kellős közepén, szeptember 17-én kilépett a házasságunkból. Ezt követően még megpróbáltuk a gazdaságot együtt csinálni, hogy amit felépítettünk az ne vesszen kárba, de nem működött. 2019 őszén a gazdaságból is kilépett. Jelenleg 5,5 hektáron folyik a gazdálkodás, ebből kb. 2,5 ha szőlő termésként kerül eladásra és kb. 3 ha szőlő terméséből készül bor. Az évjárat átfedésekkel ez kb. 18 - 20 000 palack bort jelent évenként.
„Biodinamikus”, ez a szó, amivel jellemzed a borászatot. Mit jelent ez? Maria Thun s Rudolf Steiner akik a fő irányt adják számomra a szőlőművelésben. Sajnos a biodinamikus szőlőművelést nem sikerült még teljes körűen megvalósítani az ültetvényekben csak törekvések s részeredmények vannak. Ez még a jövő zenéje. Tudatos szőlőművelőnek s borásznak tartom magam, igyekszem nem mérgezni az anyaföldet. A szőlőművelésben nem használok gyomirtó szert, sem felszívódó növényvédő szereket. Réz, kén és narancsolaj adja az alapját a növényvédelemnek, ha időm s energiám engedi zsurló s csalán tea kivonatokkal bővítem azt. Vallom, hogy a növénynek is meg van a maga immunrendszere, s fontos számomra, hogy a lehető legtisztább alapanyagból készüljön a bor.
Ez a környezettudatos hozzáállás napjainkban nagyon fontos, örülök, hogy ekkora hangsúlyt helyezel rá, hiszen hosszú távon csak ez lehet a járható út. Ezek az eljárások nem teszik drágábbá a termesztést? Nem kerülsz piaci hátrányba a nagyüzemi bortermeléssel szemben? Mennyiben más a vásárlóköröd?
A növényvédelem szempontjából nem drágább. Nem permetezek többször, mint mások. 5-6 permetezés egy nyáron, vészhelyzet esetén 7 alkalom. A gyomirtószer valóban olcsóbb, mint kikaszáltatni damilos fűkaszával 5 hektárt, de ezt már megszoktam. Fontosabb az, hogy jó életfeltételeket adjak a szőlőnek, mert vallom, hogy akkor azt ő is viszonozza nekem. Mivel minden a gyökérnél kezdődik s a gyökéren keresztül szívja magába mindazt, ami életet ad a fürtnek a termésnek, így mostanra már elképzelhetetlen számomra, hogy gyomirtó szerrel átitatott földből merítsen életet magának a növény. Nagyon bízom benne, hogy nem fogok olyan helyzetbe kerülni a jövőben, hogy újra ilyen szerekhez kelljen nyúlnom. Itt élek a Földön pár tíz évet és adom tovább a földet a jövőnek. Én tudom, hogy miként kaptam, - tisztán, szeretettel művelve - az a legkevesebb, hogy így adom vissza.
Te személy szerint melyik részét szereted a legjobban a munkádnak és melyik az, amit legszívesebben kihagynál az életedből?
A szőlőt művelni szeretem a legjobban. November végén elkezdek metszeni, majd tavasszal támrendszer javítás, szálvessző kötözés, a rügyfakadást követően nő a szőlő, mintha húznák – feltéve, ha szép idő van -, onnantól jönnek a zöldmunkák, törzstisztítás, fűzködés, csonkázás, közben talajmunkák és növényvédelem. Ősszel jön a szüret, borfejtések, s a körforgás kezdődik a metszéssel újra. No persze közben a borokat is rendezni kell, eddig ezt a volt férjem intézte, de az idei 2020-as évtől kezdve már rám vár ez a feladat is. Szeretek a természetben dolgozni, szeretem a szőlőt évről-évre művelni. Szeretek jelen lenni benne s részese lenni a csodának, ahogy megajándékoz a termésével. Részese vagyok az élet körforgásának, az öregtőkék kipusztulásának, helyükre oltványok pótlásának és azok felnevelésének termő szőlővé, és a nagy egészbe történő integrálásuknak.
A szőlő gyökerei kb. 30 cm - 60 cm között helyezkednek el. Az oldalgyökerek, valamint a vízkereső gyökerek akár 10-12 méter mélyre is lemennek míg vizet nem találnak. Rendkívüli élni akarással bíró növény. Az oldalgyökereken keresztül veszi fel a tápanyagot, de ezek a gyökerek összeérnek és a föld alatt minden gyökér összeér a másikkal. Kész hálózatot alkotnak, ahol megy az információcsere. Hiszem, hogy kommunikálnak egymással, hiszem, hogy sokkal szervezettebbek, mint mi azt hinnénk. Szeretek a nappal kelni áldást kérni a napomra s napnyugtával megköszönni a napot. Itt élek a hegyen a szőlők ölelésében, egy csodálatos helyen, amit úgy örököltem. Nekem ez a világ közepe. Az anyaföld ama szeglete, mely számomra eszmei értékkel bír, dédapám nagyanyám s édesapám lábnyomait, verejtékét, ugyan nem lehet megfizetni, de az itt nevelkedett szőlőkből készült borokon keresztül tudok valamit átadni abból a helyből, amely szerelemből szenvedélyből született borokat ad. A marketinget szeretem a legkevésbé a munkámban. A bort eladni, népszerűsíteni s ezeken a mai korok vívmányain keresztül kommunikálni a világnak a létezésemet. Tudom, hogy nagyon fontos, de mostanra már külsős szakemberek és a nővérem csinálják. A papír munka na az a sírba visz, nem szeretem. Termelni szeretek, értéket teremteni, földet művelni.
Amikor éppen nem dolgozol, mit csinálsz a szabadidődben?
Ha tehetem sokat olvasok, kötök, hímzek, olykor varrok. Barátaimmal szoktam összejönni mikor tehetjük. Nyaranta esténként lejárok úszni a Balatonba s Erdélybe járok feltöltődni. Sok szabadidőm nincs, na persze igaz a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Ha valaki szeretne vásárolni a boraidból, hol teheti meg? (website, üzlet, bármilyen értékesítési csatorna) Melyik éttermekben kérhetjük őket név szerint?
Jelenleg elég nagy a káosz a gazdaság szétválasztása miatt, mert nem megy valami gördülékenyen. Egyelőre, még a volt férjem a közösen termelt borok rá eső részét maga értékesíti maga javára, így a Bajnóczy borok épp meghasonulnak. Abban bízom, hogy ebben az évben sikerül véglegesen rendet rakni. Most építem magamat újra. Ahova én szállítok az a Bormánia Dunakeszi, Búsuló Juhász Étterem Budapest, Káli Art Étterem és Vendégház, Pláne Badacsony, Infinito Szent György-hegy. Július végétől pedig a Borbázis vinotékában is elérhetőek lesznek a boraim. Első sorban a pincénél értékesítek, de további piacokat is keresek, és reményeim szerint egy webshop is alakulóban van. Hamarosan pedig elindul saját weboldalam a www.tundeszabo.hu
Kóstolókat is szervezel. Inkább csak baráti társaságoknak, vagy lehet-e ez egy jó csapatépítés egy nagyobb létszámú vállalatnak? Hol van a helyszíne, hogy lehet időpontot egyeztetni?
Amíg nem készül el teljesen a kóstoló helyiség, a placc, addig csak kis létszámot tudok fogadni, azt is pontos egyeztetéseket követően, mert egyedül vagyok s mindenre nem telik jelenleg az erőmből. Bízom benne, hogy a párom hamarosan ideköltözik és akkor ezt a feladatot részben ő veszi át. Szeretek beszélni az embereknek a szőlőről a hegyi életről, a tapasztalataimról és a tanításokról, miket a természettől s a szőlőtől kaptam. Nálam kell egyeztetni e-mailen (bajnoczypince@gmail.com) vagy telefonon (+36 20 347 1144), igyekszem megoldani mindent. Jelenleg kb.20 - 25 főig vagyok fogadókész.
Céges csapatépítéseken úgy vettem részt, hogy az esti program egy borkóstoló volt és én mentem a hotelbe Badacsonyba, ahol megszálltak.
Egy utolsó kérdés. Hogy látod magatokat 5 év múlva? Milyen hosszú távú céljaid vannak?
Holisztikus szemléletű földművesként látom, ami áthatja egész életemet s munkásságomat.
Bízom benne, hogy addigra rendeződik a magánéletem és a válásból fakadó anyagi káosz. Édesanyaként és szőlész-borászként látom magam, aki harmóniában él a természettel és a családjával. Látom, ahogy különleges borkóstolókat tartok, ahol az emberek a jó borokon túl egy élménnyel s értékekkel gazdagabban távoznak. Látom, hogy átadom akinek csak tudom, a föld szeretetét, tiszteletét, a munka jellemformáló tulajdonságait, az életigenlésemet, s a hitet, hogy ha valamit igazán szeretnél, amire igazán vágysz, akkor az egész univerzum összefog, hogy az megvalósuljon. Értéket szeretnék teremteni, s abból a szenvedélyből, szerelemből, ami él bennem a boraimon keresztül egy kortyot legalább átadni az embereknek. Ismerjenek meg s tudják meg, hogy nem hétköznapi ember vagyok és az anyagon túl mutatóan nyúlok a földhöz s a borhoz.