Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, de azt vettem észre mostanában, hogy minél jobban elmerülök egy-egy témában, annál jobban rádöbbenek, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik. Laikusként, vagy fél laikusként olyan könnyű megmondani mindenről a frankót, de aztán a témában mélyebbre ásunk, akkor kiderül, mégsem annyira fehérek és feketék a dolgok. Lehet szó szakmáról, életvitelről, önismeretről, azt hiszem bármiről.
Ez most az életmódváltás kapcsán került viszonylag nagy monstrumként elém, mert ugye a terv, az elhatározás és talán a tudás jó része is megvan arról, hogy milyen az az életforma, amilyent szeretnék élni, de nap mint nap azt veszem észre, hogy ez azért nagyon komoly akadályokba ütközik!
(fotó a netről)
Azt már nagy vonalakban sikerült kiviteleznem, hogy hétvégén nincs munka, se munkaügyben telefon. Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Helyette van családos program, házon kívüli ebéd szombaton, hogy még csak mosogatni se kelljen, vasárnap pedig némi háztartásvezetősdi, és valami irtó finom növényi alapú és teljes értékű ebéd rittyentése. Egész jól megoldom a stresszoldást is mert beleszerettem néhány keresztszemes mintába, amiket lelkesen hímezgetek amikor éppen van 5 szabad percem...na jó fél órácskám.
A helyes étkezéssel már jobban hadilábon állok, több szempont miatt is. Egyrészt ugye stresszevő vagyok (igen, ezt is hajlandó voltam mostanában elismerni és dolgozom a megoldáson), másrészt ugye vegánként egy sima hétköznapi ebédet megoldani közel a munkahelyhez, körülbelül a lehetetlen kategoriába tartozik, mert hát napfényes választott hazám legtöbb átlag éttermében legfeljebb levest, sült krumplit és salátát kaphatok, és úgy néznek rám, mint egy marslakóra. Ha nagyon segítőkészek, még cukin egy kis rákot, omlettet, vagy tonhalat is beajánlanak. Mindezt persze bőséges olívaolajjal meglocsolgatva, mert hát úgy az igazi. Ezért aztán valahogy be kell iktatni a főzőcskét a hétköznapokba is, ami jó fáradtan hazaérve a nap végén nem iy olyan egyszerű feladat...legalábbis nekem Nem mondom, hogy szeretem...ezért mindig van itthon egy kis mirelitkaja (nesze neked egészséges feldolgozatlan élelmiszer), de irtó büszke vagyok magamra, amikor van olyan hét, hogy nem kell hozzányúlnom mert képes vagyok értékelhető és magammal vihető ebédeket összehoznom. A cél, a teljes értékű növényi étrend. Még van csiszolni való!
A tartsunk rendet a lakásban téma rendszeresen kudarcba fullad, van az a pont, ahol egyszerűen feladom, és eluralkodik a káosz. Mentség mindig van! Két gyerek kupisít, nincs idő, elegem van, fáradt vagyok. Nemrégiben végignéztem-csináltam Farkas Lívia 30 napos rutinépítés kihívását. Hmmm nagyon rajta voltam, tényleg. Van néhány nagyon jó dolog, amit sikerült beépítenem a napi rutinba, de valahogy nem sikerül tökéletesen megvalósítanom...Egyébként, akit érdekel, itt találja, én nagyon hasznosnak találtam: https://www.urban-eve.hu/30-napos-rutin/ Tervezős, írogatós, rendszerkedvelő olvasóimnak jó szívvel ajánlom.
Az életmódváltás része lenne még az is, hogy végre-valahára vissza kéne térnem az aktívan mozgó énemhez, ami az edzőtermek bezárása óta rettentően megrekedt! Az otthoni edzés nekem csak úgy megy, ha közben senki nem zavar meg. Na ezt család mellett megvalósítani (igen, tudom, nem lehetetlen, de legalábbis komoly kihívás. Most épp ott áll ez a pont, hogy nemsokára kész lesz a padlás, és akkor végre újra üzembe lehet helyezni az ellipszis trénert, és se a macska, se a gyerek nem ül a hasamra, ha véletlenül kedvem támad megdolgoztatni a hasizmaimat. Drukkoljatok, hogy végre elkészüljön az a padlás! Nem mondom, hogy valaha lesz bikinialakom, de nem fogok sírni, ha leolvad néhány kilócska! Tudjátok mire jöttem rá???? Hogy amióta kevesebbet mozgok, sokkal többet fáj ezem vagy azom! Úgyhogy mozgásra fel!
Az „olvassunk többet hasznosat” fogadalmam is egy kicsit eklektikus….ha sikerül olyan könyvbe belefognom, ami teljesen leköt, akkor irtó jól haladok vele, jó kis „aha” élményekkel, de gyakran belefogok egy-két olyan jó nehezen emészthető olvasmányba, amit nagyon jó lenne végigrágni, de nagyon nehezen haladok vele, vagy félrehajítom.
„Kevesebb értelmetlen dolgokra elpocsékolt idő” témában sem állok jól. Időről-időre azon kapom magamat, hogy elgörgettem egy fél órát a Facebook-on, vagy „csak öt percet játszom a telefonnal” és már egy fél óra lett belőle, mert ugye „megérdemlem”
Sok szónak is egy a vége, nagyon könnyű azt mondani, hogy válts életmódot, élj hasznos, aktív életet és akkor minden jó lesz, de valójában piszok nagy kihívás! Hogy baj-e hogy nem megy rögtön? Mit tudom én! A helyes válasz nyilván az, hogy nem, de valójában engem nagyon frusztrál a dolog, hogy nem vagyok képes véghez vinni mindent, amit eltervezek! Úgyhogy újult erővel minden egyes héten nekiállok!
