A következő interjú Molnár Móni (Momó) selyemfestővel, ékszerkészítővel és művészetterapeutával készült, akit néhány évvel ezelőtt Portugáliában ismertem meg, ahol egy selyemfestő tanfolyamán vettem részt.

Móni, elég kétlaki életet élsz, Magyarország és Portugália között, kérlek meséld el, hogy tudod ezt menedzselni az utazást a meglehetősen eszközigényes munkáddal?

Igényel némi szervezést, de szerencsére a selymek könnyűek, kis helyen elférnek, valamint sok mindent be tudok szerezni Portugáliában is. Az ékszerekhez az alkatrészeket meg tudom venni Lisszabonban, és már selyemfestéket is tudtam venni, az egyik művészellátónak köszönhetően. Eddig nem árultak, de mikor kerestem, nyitottak voltak a tanácsomra, hogy érdemes tartani. Pár hónap múlva már ott sorakozott a polcokon.

Kereteket mi készítettünk saját kezűleg a párommal, nem is egyet, hiszen a magyarok körében olyan népszerű volt a Magyar-Portugál Egyesület által szervezett selyemfestő foglalkozásom, hogy egyből 10 darabot kellett összeállítanunk. Így most már nyugodtan tudok egyszerre több darabon is dolgozni, mikor ott vagyok.

(Fotó: Montasy Photography, Molnár Zsuzsanna)

Nagyon sok munkád portugál ihletésű, hogy képzeljük el azt, amikor inspirálódni indulsz?

Szeretek csak úgy sétálni és benyomásokat szerezni. Sokat fotózom, így sikerül egy kis hangulatot is magammal vinnem mindig. Van, amikor tudatosan keresek mintákat, színeket, de sokszor ez nem így van. Akaratlanul belém ivódott a portugál hangulat a színeivel, formáival, illatával és hangjaival. Szeretem a tradicionális portugál zenét, a fadot is.

Elkezdtem portugál azulejo (portugál csempe) mintákat használni selymeimen, legközelebbi tervem egy hosszú séta a városban, ahol konkrétan ilyen megfesthető motívumokat fogok keresni következő munkáimhoz.

Egy kicsit mesélnél nekünk a kezdetekről? Hogy jött éppen a selyem, mint alapanyag ennyire a fókuszba? Hiszen szociálpedagógia szakon végeztél, és dekoratőrként is dolgoztál.

Éppen azért, mert dekoratőr az alap szakmám, kipróbálhattam sokféle iparművészeti technikát is. Annak idején még mi készítettünk sok mindent a kirakatokba, két kézzel a dekorációs műhelyekben, így hát minél több technikát ismertünk, annál változatosabb dekorációkat tudtunk készíteni. A szociálpedagógia szak később jött, érdekelt a pedagógia, pszichológia és szociológia, és kihasználtam a gyeses éveket ilyen irányú kíváncsiságom kielégítésére.

A selyem a textil után jött. Először egy textilfestő tanfolyamra jártam Nyíregyházán, Hengsperger Cecíliához, itt tanultam az alapokat. Ezek után próbáltam ki a hernyóselymet, mint alapanyagot. Teljesen máshogy működik a festék rajta, mint műszálas és pamut anyagokon. Annyira megszerettem, hogy mostanában szinte csak azt használom. Könnyed és ragyogó a színe, télen melegít, nyáron hűt.

Egyébként nem álltam meg a kísérletezéssel, 3 éve akvarellezem szabadidőmben, sok fejlődni valóm van még ebben a technikában, mindenképpen időt szeretnék szánni rá a közeljövőben is. Nagy divat az útinaplózás, Portugáliában csodás helyszíneken festhetünk, amit már el is kezdtünk tavaly egy művészeti tábor keretében, amit Végső Ágotával és Toldi-Adamis Eszterrel szerveztünk. A jövőben szeretnénk még táborokat, ahol megmutathatjuk, átadhatjuk, ami mi tudunk, csodás helyszíneken.

Ha jól tudom, a nyíregyházi Korzó Galériában vásárolhatók meg a munkáid, számos más művész alkotásaival együtt. Elmesélnéd ennek a galériának a történetét?

Egy nyíregyházi szabadtéri vásáron találkoztunk páran. A jó idő elteltével szerettünk volna együtt maradni, és a Korzó Bevásárlóközpont befogadott minket. Itt havonta egyszer rendeztünk egy kézműves piacot. Másfél év után megüresedett a galéria az üzletközpontban, és felajánlották az üzemeltetését. Boldogan vállaltuk, és 6 éve belaktuk. Jelenleg 15 alkotóval működik galériánk. Közösen üzemeltetjük, mi vagyunk jelen nyitvatartási időben. Így személyes a kapcsolatunk vevőinkkel, megrendelőinkkel, hiszen egyedi megrendeléseket is teljesítünk.

Mini kiállításokat rendezünk 3 hetente a kirakatban, így egy-egy alkotó be tud mutatkozni a saját standján kívül is, megmutatva néha olyan munkákat is, amelyek csak az ötlet, bevezetés fázisában vannak. Ide mindig igyekszünk valami újat, különlegeset kitenni, hogy ezzel is becsalogassuk az új érdeklődőket.

A ékszerek, kendők, kiegészítők készítésén kívül művészetterápiai foglalkozásokat is tartasz. Hogy kell egy ilyent elképzelni? Kiknek ajánlod? Milyenek a visszajelzések?

A művészetterápia elég szerteágazó eszközökkel dolgozik. Valamint más az aktív és passzív terápia, amikor vagy részt veszünk egy alkotó folyamatban, vagy csupán befogadók vagyunk. Annak idején én elvégeztem 3 szakirányt, képzőművészeti, zene, és mozgás-terápiát. A foglalkozásokon az első kettőt használom. Sokszor zenére festünk, agyagozunk. Stresszoldásra, kikapcsolódásra is ajánlom, de ha mélyebb önismeretre szeretnénk szert tenni, akkor is jó egy-egy művészetterápiás alkalom. Ahol nem a végeredmény a lényeg, hanem maga a folyamat. Mivel a környezet nyugodt, elfogadó, így esetleg olyan tapasztalásokat, élményeket szerezhetünk alkotás közben, amikre a hétköznapokban nincs lehetőségünk. Mindannyian találkozunk megoldandó életfeladatokkal, vannak veszteségeink, gubancaink életünk folyamán. Itt is segíthet a művészetterápia. Jómagam egészséges emberekkel dolgozom, de a művészetterápiát használják pszichológusok, pszichiáterek is. Engem ez az irány akkor kezdett el igazán érdekelni, mikor szociálpedagógia szakra jártam a Nyíregyházi Egyetemre. Mivel alkotó ember vagyok, már akkor is életem része volt a kreatív tevékenység, így számomra egyértelmű, hogy ezen a vonalon mentem tovább. A mai napig képzem magam, sok előadást hallgatok, most például 2 kurzust is a Yale Egyetemen,  jól-lét, pozitív pszichológia témákban. Veszteségfeldogozó kurzuson is részt vettem, Singer Magdolnánál, így tudom, mennyire hatékony, ha van egy tevékeny segítség, amivel feldolgozhatjuk ezeket az élményeket.

A tapasztalatom az, hogy előbb-utóbb ráéreznek az alkotás ízére azok is, akik évek óta nem vettek ecsetet a kezükbe. Hogy elindít bizonyos belső folyamatokat mindenkiben egy-egy technika (mást hoz elő például egy akvarell festés, és mást az agyagozás), és csillogó szemekkel számolnak be arról, hogy mennyire élvezték. Vagy ha nem élvezték, az is egy tanulság, szembesülni bizonyos gátakkal, ami nem csak a konkrét alkotásban akadályozhat minket, hanem a mindennapi problémamegoldásban is.

Van arra lehetőség, hogy valaki online vásárolja meg a termékeidet? 

Jelenleg nincs, de dolgozom rajta, hogy legyen. A Meskán szünetet tartok éppen, gondolkodom egy nemzetközibb megoldáson. A Facebook és az Instagram oldalamon láthatjátok a munkáimat.

 https://www.facebook.com/silkbymomo/

https://www.instagram.com/_monimolnar_/

Gyakran részt veszel lisszaboni kézműves vásárokon. Mennyiben mások ezek mint a magyarországiak? Csak úgy összehasonlításként…technikai részletek, hangulat, ilyesmire gondolok.

Itt Nyíregyházán, ahol élek nincs túl sok kézműves vásár sajnos. Budapesten is részt vettem már vásárokon, leginkább Karácsony előtt az Iparművészeti Múzeum Creativ Arts Fair-jén, de a múzeum átalakítása miatt ez a vásár pár éve szünetet tart. Ezért is örülök mindig, mikor Lisszabonban járok, ott nagyon sok lehetőség van a bemutatkozásra. Rengeteg a turista, és a helyi lakosok is érdeklődnek a kézműves termékek iránt. A vásárok pezsgő hangulata, színes felhozatala nagyon tetszik. Az alkotók, árusok is nyitottak, lehet beszélgetni, ismerkedni. Nem mellesleg mindenhol lehet találni harapnivalót, igazi portugál finomságokat.

A jövőben még több vásárt szeretnék feltérképezni. Az az igazság, hogy meg kell találni, ami nekünk való, ahol a mi portékánk érdekli a vásárlóközönséget. Több lehetőség közül nekem egyelőre az LX Factoryban található LX Market vált be, amit egyébként is egy turistalátványosság Lisszabonban. Kvázi kötelező program a portugál fővárosba érkezőknek, így sokan megfordulnak a hét végi vásárokon is.