Nemrégiben Molnár Mónival készült interjú kapcsán szó esett a portugál csempéről, azaz azulejo-ról, ami Portugália egyik leglátványosabb jellegzetessége. Megtalálható a épületek homlokzatán, belső terek díszítésénél, és egyedi formákban faliképek, utcadíszek, sőt, utca névtáblák és házszám táblák is készülnek belőle. Leggyakoribb mérete a 15x15 cm-es négyzet, de sokféle felhasználása miatt azért sok más méretben is találkozhatunk vele. Engem teljesen lenyűgöztek, amikor az országba érkeztem, azóta is nagy csodálójuk vagyok, gondoltam megmutatok nektek néhány szép példányt, amiket az országon belüli utazgatásaim során lencsevégre kaptam.
Gyökerei a XV. Századra vezethetőek vissza, I. Manuel király hozta be Portugáliába, aki egy spanyol körutazása során tanulmányozta a csempegyártást és festést. A motívumokban a keleti kultúrák formái köszönnek vissza, leggyakrabban kék színben.
Később templomok, paloták díszítésére is használták, a korszak aktuális barokk jegyeivel, ekkor kezdett státusszimbólummá válni.
Az 1755-ös lisszaboni földrengés után, a főváros újraépítésében is nagy hangsúlyt kapott, praktikus és nem túl drága díszítőelem lévén.
A hétköznapi szerep mellett továbbra is megmarad a művészi vonal is, komplex történeteket jelenítenek meg a művészek csempék segítségével. Néhány jelentőset említve közülük: Nicolau de Freitas, Teotónio dos Santos e Valentim de Almeida.
Portugália olyannyira büszke a csempéire, hogy 1980 óta még csempemúzeum is létezik, mindenképpen érdemes meglátogatni annak, aki erre jár!
Itt pedig az egyik legrégebben működő gyár szépségeit nézhetitek meg: http://www.santanna.com.pt
Forrás: https://www.natgeo.pt
