Nem vagyok nagy sorozat rajongó, viszont a tánc minden műfaját nagyon szeretem, így ha az utamba akad egy „táncos” film, akkor azt megnézem. Ezt speciel egy hétvége alatt, annyira magával ragadott.

A 2015-ös sorozat Sarah Hay főszereplésével egy nagyon hiteles képet mutat a balett sötét oldaláról. Feszegeti az emberi test és tűrőképesség határait, bemutatva azt, hogy milyen ára van annak a csillogó, légies táncnak, amit a néző néhány órában végignézhet kényelmes nézőtéri székéből. Hatalmas tisztelettel nézem azokat az embereket, akik valamilyen különleges cél elérésének szentelik a teljes életüket, de mindig felmerül bennem az a kérdés, hogy hol van a határ, ahol még megéri küzdeni? Hiszen a célhoz vezető út is örömöt kell hogy okozzon, különben mi értelme az egésznek. Hol van az a hajszálvékony határ, ahol még elmondhatjuk, hogy saját értékrendünk szerint becsülettel küzdve haladunk, és melyik az a pont, ahol már másnap nem biztos hogy a tükörbe nézhetünk? Lehetséges-e a csúcsra jutás egy ilyen szakmában, anélkül, hogy komolyan kockára tennénk mentális és fizikális egészségünket? Létezik-e siker tisztességes eszközökkel olyanokkal szemben, akik nem a játékszabályok szerint játszanak? Ezeket a morális kérdéseket feszegeti a 8 részes sorozat, fantasztikus táncosok szemet gyönyörködtető előadásában. Műfajként dráma kategóriába sorolták, nem véletlenül.