Ebben az interjúban Csapó Zsuzsannával ismerkedünk meg, aki a FRESHMOOD Színesítő ékszerek készítője. Nekem is van tőle néhány nagy becsben őrzött darabom.
- Ha jól tudom Zsuzsanna, építészmérnökként végeztél Győrben, és korábban „kreatív” tevékenység gyanánt gyöngyöt fűztél. Hogy jutottál el innen az ékszergyurmáig?
Maradjunk a Zsunál, a Zsuzsanna túl komoly a személyiségemhez. A gyöngyfűzés az egyetem alatt mintegy mentőövként jött, amikor egy csuklómat érintő baleset során megsérültek a mozgató idegek a kezemben, és teljesen elvesztettem a kézügyességemet. Az orvosok véglegesnek ítélték a változást, én pedig ebbe nagyon nehezen nyugodtam bele (azaz sehogy…). Mivel a korábbi szokásos kreatív elfoglaltságaim nem mentek, kellett valami új, aminél nem volt összehasonlítási alapom. A gyöngyök segítettek újra visszanyerni a finom mozdulatokat. Az elejétől fogva komolyan gondoltam az ékszerkészítést, nagyon könnyen el tudtam képzelni magam „főállású” alkotóként, ugyanakkor a gyöngyfűzést Magyarországon rengetegen művelik magas színvonalon. Még ennél is többen hobbi szinten… lépten-nyomon azt hallottam a munkáimra, hogy „a nővérem/nagynéném/barátnőm is ilyeneket csinál”. Hiába vittem pályázatokra a munkáim, hoztam el országos elismeréseket, nem éreztem, hogy ki tudnék tűnni az átlag gyöngyfűző tömegből a laikusok szemében. Bár a gyöngyfűzés egy szint felett komoly térlátást és strukturális képzelőerőt igényel, így mindig tartogat kihívásokat, sok kötöttséggel is jár, amik között egy idő után elkezdtem bezárva érezni magam. Az ékszergyurmára teljesen véletlenül bukkantam rá, és ugyanazt az ellenállhatatlan lelkesedést és vágyat éreztem a külföldi alkotók csodáit nézve, mint annak idején az ékszereknél. Ezzel keltem és ezzel feküdtem, ezzel álmodtam, így nem sokáig bírtam ki, hogy ne vágjak bele. A gyöngyöket sosem akartam teljesen elhagyni, és rengeteg fantáziát láttam a két technika kombinálásában is. Így a mai napig új módszerekkel kísérletezem, hogy ötvözni tudjam ezt a két csodálatos alapanyagot. Egyébként is azt figyeltem meg, ha valaki két, addig nem párosított technikát összeboronál, az mindig emlékezetes és sikeres, hiszen az emberek szeretik a kreatív újdonságokat. Én pedig nagyon szeretek új dolgokkal kísérletezni, olyan tárgyakat alkotni, amilyen addig még másnak nem jutott eszébe ilyen formában.
- Mit takar az „ékszermérnök” megnevezés?
A kifejezés két fontos oldalamat foglalja össze. Az ékszerkészítés alapvetően mindenki fejében egy alkotói, művészi munkaként él, és ez nem is áll távol az igazságtól. Ugyanakkor ahhoz, hogy valóban hasznos és tartós használati tárgyakat készítsünk, komoly mérnöki szemlélet is kell. Egy ékszernek nem elég szépnek lennie, sokáig boldogítania kell a gazdáját, és nem árt, ha kényelmes is. Bennem nagyon erősen munkál a művészi hajlam és a mérnöki látásmód is. Eredetileg az építész szakmát is ezért választottam. A tanulmányaim során is mindig fontos szerepet kapott az, hogy a funkció-szerkezet-megjelenés szentháromságának egyensúlya soha nem boruljon fel. Nem szabad egyik oltárán feláldozni a másikat, mert akkor a végeredmény nem segíti a használót, csak bosszúságot okoz neki. Az építész szakmából, a szerkezetek kialakításából rengeteg tudást át tudtam örökíteni az ékszerkészítésbe is. Így a szokásos gyurmaékszereknél tartósabb a végeredmény. Amikor egy újfajta ékszert készítek, mielőtt a közönség elé tárnám, kíméletlen tesztelésnek teszem ki: fagyasztom, melegítem, csapkodom, dörzsölöm, megtaposom, kimosom 90 fokon mosógépben (erről egy videós beszámolót is készítettem), egyszóval drasztikusan igénybe veszem, hogy lássam, mik a gyenge pontjai, hol sérül a legkönnyebben, esetleg hogyan válik csúnyává az idő során. Ez a módszer mérnöki, tervezői körökben szokásos dolog, fel lehet így gyorsítani az elhasználódást, hogy még az előtt meg lehessen oldani a problémát, hogy bárkinek kellemetlen lett volna. A nemesfém ékszerek tartósságával egy ékszergyurma darab persze nem veheti fel a versenyt, de a legjobbra törekedni akkor is muszáj, nem bújhatunk el az alapanyag tulajdonságai mögé. Ezért fontos, hogy meglegyen a kísérletező, újító kedv a művészi vágy mellé. Úgy gondolom, ezt jól összefoglalja az ékszermérnök szó.
- Már jó pár éve annak, hogy figyelemmel kísérem a műveidet, és azt veszem észre, hogy időnként eltűnsz a színről. Hová tűnsz ilyenkor? Alkotói válság? Más elfoglaltság?
Mindegyik eltűnés egy-egy nehezebb élethelyzetet rejt maga mögött. Erősen érzelmi irányítású ember vagyok, ugyanakkor mindig fontosnak tartottam, hogy a követőim előtt soha ne játsszam meg magam. A marketing azt tanítja, hogy a folyamatosság mindennél fontosabb, és azt is, hogy az emberek nem kíváncsiak a negatív töltetű dolgokra. Én nem vagyok hajlandó őszintétlen, megjátszott kedélyességet mutatni a közösségi felületeken, ha épp az nem szívből jön, és vállalom annak a kockázatát, hogy a rosszabb időszak elmúltával esetleg újra kell kezdenem az építkezést. Sohasem titkoltam, hogy a FRESHMOOD egyszemélyes vállalkozás, ami mögött érző ember van, és nem szeretném, ha valaha is elvesztené ezt a személyességét. Ebbe a kapcsolatba szerintem nem fér bele, hogy a folyamatosság jegyében úgy csináljak, mintha minden rendben lenne, miközben nincs.
A másik dolog, hogy én hiszek abban, hogy az alkotások magukkal visznek valamit abból a hangulatból, amiben készültek. Képtelen vagyok rossz lelkiállapotban ékszert készíteni, és nem is erőltetem. A FRESHMOOD kifejezés is sokat elárul erről. Azt mondják, kétféle kreatív ember van: az egyiknek terápia az alkotás, és ezáltal megkönnyebbül, sőt talán zaklatott állapotban jön ki belőle a legtöbb fantázia. Míg a másik típus akkor a legtermékenyebb, amikor rendben van a lelke, és a lelki energiáit teljes mértékben az alkotásokba tudja koncentrálni. Én ebbe az utóbbiba tartozom.
Ennek ellenére ezeket a nagy szüneteket nem nevezném alkotói válságnak, hiszen ilyenkor is rengeteg ötletem van és él bennem a vágy az alkotásra. Csak épp az energia nincs meg hozzá. Ilyenkor türelmesnek kell lennem, és megvárni, hogy újra jók legyenek a körülmények. Sokat dolgozom azon, hogy helyre tegyem a lelkem, az önismeret ebben nagyon fontos. De sohasem kételkedtem abban, hogy tudok újra alkotni, újítani.
- Minden kezdő vállalkozó életében vannak olyan időszakok, amikor valahogy semmi nem úgy jön össze, ahogy azt szeretné, a közönség nem értékeli úgy a munkáit, ahogy azt várta. Ez egy művész lelkének különösen tud fájni. Hogy sikerül túljutnod ezeken a hullámvölgyeken? Miből merítesz erőt az újrakezdéshez?
Egyelőre nem merném magam művésznek nevezni, nagyon maximum „wannabe” művésznek J Szerencsére eddig még nem kellett elviselnem olyan visszajelzést, ami egyértelműen értéktelennek vagy hitványnak nyilvánította volna a munkám. Az elutasítások inkább abból fakadtak, hogy az illető stílusába, világába nem illett az, amit én csinálok. Ezzel viszont együtt kell élni, sőt szerintem sohasem szabad arra törekedni, hogy mindenki szeresse az ékszereim, hiszen nem tömegtermékek gyártása a cél. Már a legelején azt éreztem (legfőképp olyankor, amikor magamnak szerettem volna vásárolni), hogy van egy bizonyos ékszer-hangulat, amiből nagyon kevés készül a piacon, és ezt az űrt kívánom kitölteni. Mindig is egy szűk réteget céloztam ezzel. Ebben viszont óhatatlanul benne van, hogy szembesülnöm kell azzal, hogy a többség nem fog ellenállhatatlan vágyat érezni, hogy tőlem vásárolt ékszerrel hangsúlyozza ki a szépségét. Aki viszont így van vele, az visszajár, és számára nagyon fontos, hogy újra és újra az én alkotásaim közül tudjon válogatni. Aki ezt el tudja fogadni, és nem akar mindenkinek megfelelni, annak nem lesz ezzel problémája.
Másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy az a legjobb a kreatív létben, hogy bízhatunk abban, hogy lesznek új ötleteink. Ha valami nem jön be, mindig lesz másik ötlet, amit meg lehet valósítani. Az alkotó dolga a kísérletezés, a kutatás arról, mire vágyik a közönsége, és a tapasztalatokat nem adják ingyen. A kudarcok is kellenek az előre haladáshoz, a jobbá váláshoz.
- Egyelőre van még egy eredeti szakmád szerinti állásod is igaz? Hogy sikerül időt találni az alkotásra, az értékesítéssel, marketinggel kapcsolatos tevékenységekre? Hisz az ékszereid nem fél óra alatt lesznek kész! És ha valaki megpróbált már sikeres vállalkozást felépíteni, tudja, hogy a háttértevékenységek is nagyon időrablók tudnak lenni.
Igen, ez egy nehéz dolog, főleg, hogy a főállású munkám is szeretem, szívesen csinálom. További nehézség volt, hogy előbb voltam teljes-idős ékszermérnök, és ennek később kellett a második helyre csúsznia. Ennek nyilvánvaló oka a már korábban említett időnkénti eltűnés, ilyenkor is valahogy fenn kell maradnom. Egy ideig nagyon akartam, hogy ugyanolyan intenzitással jelen legyek a FRESHMOOD-ban, mint előtte, de ez értelemszerűen kudarcra volt ítélve, rövid úton kiégéshez vezet. Nem segít a dolgon, hogy maximalista és türelmetlen vagyok, ha az ötletek megvalósításáról van szó, de könnyen elvesztem a motivációm, ha a lelkes fázisban nem haladok olyan mértékben előre, ahogy elképzeltem. További adalék, hogy a szívem csak egy dologhoz tud húzni, így amikor elkap a flow egy ékszeres ötletben, nagyon nehéz elvégezni a munkahelyem feladatait, mert nem ott jár a fejem. Amikor pedig nagyon élvezek egy-egy céges projektet, nem tudok aznap már átállni az ékszerkészítés egész más agyállapotot igénylő folyamataira. Fontos dolog volt megtanulni a saját érdekemben, hogy a kis lépések is sokkal többet érnek, mint ha a maximalista szellemiségben inkább neki sem kezdek valaminek, mert tudom, hogy nem lesz egyszerre készen. Talán az egyik legnehezebb volt elengedni az ideát, hogy az eredmények mindig gyorsan és szabad szemmel láthatóan fognak jönni, illetve hogy a dolgokat elsőre tökéletesen lehet (és kell) megcsinálni. Sokat segített az ún. kaizen módszer megismerése, ami pontosan ezt tanítja: kis lépésekben haladni előre, a nagy célt kis célokra és feladatokra felosztani, és megkeresni, hol lehet valamit javítani az aktuális állapoton. Akinek nem áll rendelkezésre végtelen idő és pénz, hogy a terveit véghezvigye, annak ez sokkal többet segít, mint a sok helyen tanított „mindentbele” hozzáállás, ami azt hirdeti, hogy csak akkor lehetsz eredményes vállalkozó, ha évekig feláldozol minden számodra fontos dolgot.
-Ha egy jókorát álmodsz, hogy látod magadat 5 év múlva? Mi lesz az az eredmény, amivel elégedett leszel?
Jó kérdés, sokáig arról álmodtam, hogy újra főállású ékszermérnök leszek, de ez mostanra egyre kevésbé fontos. Inkább az volna a lényeg, hogy megtehessem, hogy amikor alkotni van kedvem, akkor alkothassak. Ez látszólag ugyanaz, de nem feltétlenül van így. A főállású alkotón rajta van a teher, hogy folyamatosan teljesítenie kell, és ez – az én esetemben szinte mindig – megöli az alkotási kedvet.
Leszállva a földre, az utóbbi hónapokban sok energiát fektetek a tanulásba, első sorban marketing, stratégiai tervezés terén. Van néhány alapdolog, amit megfelelő tudás és tapasztalat hiányában nem jól csináltam a kezdetekkor. Szeretném egy sokkal tudatosabban felépített alapra helyezni a FRESHMOODot, hogy a sorsa ne függjön annyira sem az én érzelmi állapotomtól, sem a világban zajló eseményektől. Ehhez kicsit el kell távolodni a művészi, intuitív felfogástól, rendszereket kell létrehozni, ami nekem nehezen megy, a mérnöki oldal ellenére is. Úgy képzelem, öt év múlva már ezek a dolgok csettintésre mennek majd, és az energiáim teljes mértékben az ötleteimre tudom majd koncentrálni, a rendszerek pedig végzik majd a dolgukat. De annak örülnék a legjobban, ha ennek nem kellene öt év.
A FRESHMOOD ékszereket itt csodálhatjátok és vásárolhatjátok meg: https://www.freshmood.hu/kollekciok/ Elárulom, nekem a FLOWER kollekció darabok a kedvenceim!
