A stressz szinte „normális” velejárója az életnek, jelen van a mindennapokban, szinte nincsen olyan felnőtt ember, aki naponta legalább egyszer fel ne sóhajtana, hogy de stresszes az életem (ha mégis, kérem jelentkezzen, hogy megkérdezhessem hogy csinálja!)

De lássuk csak honnan is ered ez a fogalom. Eredetileg a fizikai fogalom volt, a hidak szakítószilárdságával kapcsolatosan használták, Selye János vezette be az orvostudományba, mint "a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre” Selye nem tekintette a stresszt feltétlenül rossznak,hiszen nagyon sokszor egy rossz dologra figyelmeztet minket, ami megfelelő reagálással elkerülhető, és a stressz teljes hiánya ingerszegénységet okozhat. Napjainkban azért ez a teljes ingerszegénység szerintem nem igazán kivitelezhető egy hétköznapi ember részére, lévén nem jutunk el sem lakatlan szigetekre, sem hangszigetelt dobozba (isten bizony néha nagyon kívánom ezt néhány órára), így a stressz negatív formáját éljük át.

Számtalan módszer van a stressz enyhítésére, mindenki kedve szerint válogathat közülük. Olyan nagyon sok van, hogy meg sem próbálom mindet összegyűjteni, mert ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik, így inkább azokat osztom meg veletek, amik nekem segíteni szoktak, így rendszeresen alkalmazom őket.

Alkotás

Erre még a főiskolai vizsgaidőszakban kaptam rá, amikor egy durva vizsga után hazaérve első utam a Nagymamámhoz vezetett, és közöltem vele, hogy én márpedig most meg fogok tanulni tőle gobelin-t hímezni. Előtte sose jutott ilyesmi eszembe, viszont azon túl, hogy ez neki nagy örömet okozott, nálam azóta már nagyon sokszor „életet mentett”. Volt olyan stresszes időszakom a munkahelyemen, hogy hazaérve ledobtam magamat a fotelbe és hímeztem, amíg ki nem esett a kezemből a tű. Aztán elgondolkoztam a munkahelyváltáson. Egyik alkotó tevékenység hozta a másikat, azóta az egyik nagy kedvencem a keresztszemes hímzés lett, a másik pedig a gyöngyfűzés, de szívesen kacérkodok bármi mással is. A másik pozitív hatása az alkotásnak, hogy közben új ötletek pattannak ki a fejemből, úgyhogy mindig tartok egy füzetet is a kezem ügyébe, hogy ezeket leírhassam, és később elgondolkodhassam azon, hogy van-e értelme komolyabban foglalkozni vele. Jó eséllyel nem csak az én stressz szintemet csökkenti ez, hiszen manapság nem lehet úgy végigmenni egy könyvesbolton, hogy ne találjunk felnőttek számára készült színezőket. Próbáljátok ki ha még nem tettétek!

Sport

Ifjú koromban nem telt úgy nap, hogy ne mozogtam volna, főképp az uszodában róttam a köröket, aztán felnőtt életem elején valahogy háttérbe szorult egy kicsit a sport, időhiány, no és persze a lustaság miatt. Aztán amikor erőt véve magamon újrakezdtem az aktív életformát, rájöttem, hogy nem létezik jobb stressz oldó módszer, mint egy kiadós edzés! Vannak akik a monoton mozgásformákra esküsznek, mint az úszás, vagy a futás, de szerintem egy kacifántos koreográfiás zumba, vagy jump óra az, ami teljesen kisepri a nap nyűgjeit az agyból. Gondolj bele, egy húzós munka nap után beesel egy terembe, ahol rajtad kívül még vagy 30 ember kapkodja kezét-lábát az edző vezényszavára, az agyadat betölti a zene, meg hogy legalább az irányt eltaláld, 10 perc után már nincs aki nem vigyorog, és óra végén endorfinbombával a testedben távozol, azzal az elégedett tudattal, hogy tettél valamit magadért, olyat, ami jó neked! Ez után ki emlékszik arra hogy hülye volt a főnök aznap, vagy egy bunkó ügyfél felhúzott? Egyáltalán miért is érdekelne ez engem? Nem mellesleg egy-két ilyen végigugrált órácska garantáltan álomba ringat, ha esetleg alvási nehézségeid vannak…

Ki ne hagyjuk a hatékony mozgásformákból az intim verziót sem :)

Kényeztetés

Szintén nagyon jót tud tenni a lelkemnek, ha kiveszek egy szabad délutánt, ami csak az enyém, és csakis olyant csinálok, amihez kedvem van. Lehet ez egy jókora séta, lehetőleg olyan helyen, ahol senkibe nem botlok bele, egy jó beszélgetés egy igazi baráttal (nagy kincs) kis nasival és egy pohár borral, vagy csak egy kényeztető masszázs és egy fodrász. Ezek a dolgok pedig valahogy az önbizalmat és önértékelést tudják helyre tenni. Magaménak vallom azt a nézetet, hogy amíg magammal nem vagyok rendben, addig a világgal hiába próbálkozom! A „jó barátnak kibeszélem” módszer néha azért tesz csodákat, mert egy-két ügyesen feltett kérdés teljesen más megvilágításában mutathatja meg a bajokat, és a végén kiderülhet hogy nincs is semmi tragikus.

Tegyünk valami jót

„Nem adhatsz úgy lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be” Böjte Csaba

Nem vagyok valami nagyon jó jótékonyság terén, bár igyekszem javítani ezen. Azt viszont már észrevettem, hogy ha pocsék napom van, és erőt veszek magamon annyira, hogy legalább egy embernek szebbé tegyem a napját, akkor az nekem is jót tesz. Legyen ez épp csak annyi, hogy felhívok egy magányos ismerőst és megkérdezem hogy van, szüksége van-e valamire. Egy nem kávéra költött pénzérme amit egy veterán tűzoltó, vagy egy idős koldus kap meg, netán a kinőtt gyerekruhák gondos elcsomagolása és leadása egy gyerekotthonban, esetleg a sokgyerekes szomszédnál vagy valami nagyobb dolog. Ha csak egy ember szájára mosolyt csal, az enyémre is.

Végezetül íme egy lista a többi módszerről, amik biztosan sokaknak segítenek, én nem nagyon használom őket.

• Meditálás
• Jóga
• Ima, vagy más spirituális tevékenység
• Zenehallgatás (klasszikus, vagy természetből vett hangok)
• Egészséges étkezés (én ezt űzöm, de ahelyett hogy a stresszt oldaná, időnként felhúzza az agyamat, hogy nehogy már hogy ne azt egyem meg, amihez kedvem van)
• Gyógynövények, mint például az orbáncfű, macskagyökér, kamilla, levendula vagy a citromfű.

Ti hogyan oldjátok a napi feszültséget?