Az ünnepi könyvhét sajnos elmarad, így ezen az úton szeretném bemutatni nektek egy kedves író barátomat, Mike Menders írót.

Mykee, ha jobban utánaszámolok, nagyjából 15 éve ismerjük egymást, emlékeim szerint az NLC valamelyik fórumán akadtunk össze először. Hogy a csudába keveredik egy férfi egy ennyire nőies profilú oldalra?

Olyan régen volt? Rohannak az évek. A válaszom igazán egyszerű: mert szeretem a nőket. Tényleg emiatt kerestem egy ilyen oldalt, hiszen a hölgyek között mindig jobban éreztem magamat, mint a férfiak körében. A Nők Lapja Café fóruma ráadásul egy igazán pörgős helynek tűnt, ahol napi szinten alakultak csoportok, és tényleg bármiről lehetett beszélgetni, viccelődni.

Körülbelül négy évet töltöttem ott aktívan, de egy félresikerült dizájnváltás után szinte használhatatlanná vált a hely, és utána sem tűnt úgy, hogy helyre akarnák hozni, emiatt a tagok java szétszéledt. Az itt szerzett, régi barátok viszont máig megmaradtak, és a Facebookon beszélünk időnként, vagy találkozom velük személyesen.

Profilod szerint „Író, költő, újságíró, cukrász, webgazda és még sok más, ami nem jut az eszembe” vagy. Most az írói pályafutásodról szeretnélek faggatni. Hogy kezdődött az írás? Hogyan egyezteted össze a munkáddal?

Az írást már elég korán, 11 éves koromban kezdtem el, Nemere István ifjúsági regényeinek hatására. Aztán 14 évesen inkább a felnőtt gondolatok foglalkoztattak, és ebben az időben pár füzetet írtam tele erotikus fantáziákkal. Ahogy teltek az évek, a romantikát is szavakba öntöttem, versekké formáltam tizenhét-tizennyolc évesen.

A rímeknek pár év után búcsút mondtam, majd pár éve, a Facebookon az Imádom a könyveket író-olvasói-blogger csoportjában találtam magamat, és innentől, azaz 2017-től kezdve foglalkozom kifejezetten az írói vénámmal, amit igyekszem egyre magasabb szintekre emelni. Persze ez csak hobbitevékenység, ebből megélni kevesen képesek itthon, ezért emellett főállású munkám is van. Írni csak akkor tudok, amikor ihlet adódik, vagy épp a témán kattog az agyam, de ez a kiszámíthatatlanság sokszor munkaidőbe ütközhet. Ilyenkor csak gyorsan leírom az ötleteket, és később dolgozom ki alaposabban.

Nem tudom, hogy szabad-e kérdezi tőled az egyik nagyon különleges írói oldaladról. Létrehozója vagy, és hosszú éveken át aktív írója voltál a Sukitore.com oldalnak, ahol nagyon klassz (ok, és időnként kevésbé sikerült) erotikus történetek születtek úgy, hogy a történeteket nem egy író írta, hanem kettő, sőt időnként több. Hogy született ez az ötleted, és hogyan működtek ezek a történetek?

Az előbb említett NLC fórumon társalgás közben sokszor felforrt a levegő, és privát üzenetekben szövögettünk elképzelt jelenetekről álmokat, amiket a „levelezőtársammal” felváltva írtunk. Ez ahhoz hasonlított, amit hajdanán az iskolában játszottak a gyerekek papíron: csak a legutóbbi sort látva írtak hozzá egy újat, majd a végén mindet összeolvasva egy vicces történet alakult ki. Privátban a történetet ketten fűztük, és a nyilvánosság megkerülésével tabumentes, szókimondó történetek alakulhattak ki.

Az NLC dizájnváltása után egy másik oldalt kerestem, ahol nyíltan írhatnánk páros történeteket, hiszen láttam, hogy írói és olvasói oldalról is lenne igény rá. Ekkor még 2007-et írtunk, és bár pár helyen lehetett nyílt szexuális történeteket publikálni, de technikailag a „levélváltásos” forma kizártnak tűnt, ráadásul csak egyéni írások kerülhettek ki. Más női weboldalakon nem engedték a tizennyolc éven felüli történetek publikálását, ezért kizárólagos alapon saját fórumot húztam fel. Előtte még sohasem foglalkoztam weboldalakkal, a Sukitore lett az első. Apropó: olvasta már valaki visszafelé az oldal nevét? Na ugye.

Mivel a saját oldalamon nem ütköztem erkölcsi akadályokba, ezért aki oda írónak jelentkezett, bátran, szókimondóan legépelhette a fantáziáját - más írókkal párban. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ide elsősorban nem saját történeteket vártunk, hanem a korábbi levelezéshez hasonló, váltott szemszögű sztorik, kalandok írását helyeztük előtérbe. Tehát itt tényleg a női oldalt nő, a férfi oldalt férfi írta meg, nem egy szerző, így sokszor azt sem tudta az író fél, hogy milyen folytatás vár rá, vagy ő mit fog írni. Nagyon más, mint a hagyományos, egyszemélyes mesélés, és igazán izgalmas!

Az oldal nem a nyelvtanilag helyes, betűelütésektől mentes, könyvkiadásra kész történetek írásáról híresült el, itt a kötetlen szórakozás került előtérbe, ahol az írók jól érzik magukat, illetve azok is, akik titkosan belesnének a sztorikba.

Ahogy nőtt a tagok, azaz elsősorban az írók száma, úgy bővült a történetek mennyisége is. Körülbelül két év alatt már a kétszázadik sztori megírását ünnepelhettük. A sokféle stílusnak köszönhetően egy idő után egyre kiforrottabb és hosszabb fantáziák kerültek elénk, amelyeket már regényeknek is hívhattunk.

Az oldal végül 2014 után szenderült álomba, amikor egyre fogyatkoztak a szerzők, a korábbi tagokat is másfelé sodorta az élet, úgyhogy legalább négy éve csipkerózsika-álmát alussza a hely. Mivel a páros írás egyik alapfeltétele a sokszínűség, ezért addig nem nyitom ki a regisztrációt, amíg nem jelentkezik legalább öt-öt olyan vállalkozó kedvű, írni vágyó hölgy és férfi, akik hosszabb távon is kipróbálnák ezt a műfajt.

A hajdanán elkészült történeteket mégsem zártam el a külvilág elől, a nyers valójukban, ingyen olvashatók a Sukitore könyvtárban, a https://konyvtar.sukitore.com címen.

Azt hiszem, minden írni szerető embernek megfordul a fejében legalább egyszer, hogy írni kéne egy könyvet. Te ennél a gondolatkísérletnél tovább jutottál. Mára több szerzeményed is megjelent nyomtatott és elektronikus formában egyaránt. Elmesélnéd az utadat az ötlettől a megvalósításig?

A Sukitore történeteken felbuzdulva már a megnyitást követő első évben azon gondolkodtam, hogy a tuti sztoriknak a polcon a helye. 2009-ben összeválogattuk a legjobbakat, és ezekkel kiadókeresésbe kezdtem. Akkoriban végigjártam a könyvfesztivál minden olyan standját, ahol erotikus könyvekkel foglalkoztak, és mintát adtam nekik (nem, nem pohárba!).

Ebben az időben még nem pörgött úgy a romantikus-erotikus könyvek piaca, mint manapság. A váltott szemszögű történeteket szinte alig ismerték, akik mégis, azok fantasy stílusban láttak hasonlót. Ezek alapján sejtettem, hogy valami újat alkottunk, és mivel egyik kiadó sem érdeklődött igazán, úgy döntöttem, hogy az első könyvet saját zsebből nyomtatom ki. A tervemben egy nyomdában dolgozó, kedves ismerősöm sietett a segítségemre. Heteken át javítottuk, tördeltük, mire elkészült Az első könyv, és 2010-ben húsz példányban jelent meg, amit büszkén mutattam mindenkinek.

Pár év múlva, a Szürke ötven árnyalatának magyar kiadását követően, több kiadó is váratlan érdeklődést tanúsított az erotikus műfaj iránt. Az Ulpius egy pályázaton beválasztotta a könyvünket kiadásra, így a többi írótársam engedélyével szerződtem velük. A következő egy évben ültek a kéziraton, aztán a kiadó csődbe ment.

A második válogatásunkat ebből okulva már nem nyomtatva adtuk ki. Akkoriban az ebook még csak kevesekhez jutott el, és sokan a PDF-ekben találták meg a digitális olvasnivalót, ezért a Sukitore következő könyve, a Szabadon ebben a formátumban, ráadásul ingyen látott napvilágot 2014-ben. Ez a gyűjtemény egyfajta segélykiáltás is volt a külvilág felé, mert hat aktív év után már erősen megcsappant a szerzők száma, így egyre kevesebb történet készült, tehát ezzel igyekeztünk felhívni magunkra a figyelmet. Addigra sokan már Szürke-lázban égtek, a film megjelenése is közeledett, tehát nagy reményekkel adtuk ki a válogatásunkat. Végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a Sukitore oldal szépen, csendben elnéptelenedett.

A remény szikrája sosem hunyt ki, és 2015-ben zárt könyves csoportokon nézelődtem, és újabb szerzőket keresgettem, miközben pár Sukitore történet-részletet publikáltam ezeken a helyeken. Az egyik alkalommal igazán lelkes támogatókkal találkoztam, és az utána lévő hónapok tevékenyen teltek. Két Sukitore történetből egy ebook (Bosszú az éjszakában), és egy nyomtatott (Hogy történhetett) kiadás készült, míg a csoporttagok közül kettőjükhöz máig tartó, szoros barátság fűz.

A két új könyv után sem nőtt meg túlságosan a kereslet, csak pár példány talált gazdára. Elsősorban a nyomtatott fogyott, az ebook még mindig gyerekcipőben járt, pedig már akkoriban a Google Könyveken jelent meg!

A következő két évben pihenésképp elsősorban egyperces novellákat írtam, melyek azóta is megtalálhatók a Wattpadon. Aztán egyik napról a másikra egy kedves bloggerinának köszönhetően az előbb említett Imádom a könyveket csoportban találtam magamat. Az ottani tagoknak és írótársaknak, de főleg a csoport vezetőjének hála ismét fellobbant bennem az írás tüze. Majdnem egy évnyi csiszolás és tökéletesítés után jelent meg Krisztin nyomtatásban, valamint ebook formátumban, amit már Mike Menders néven adtam ki. Ezt követték a többiek: a Házinyuszi, a Macsóbőrben, és ennek folytatása, a Macsókarácsony.

Hogy érezted magadat, amikor az első visszajelzéseket megkaptad?

Természetesen mindig jól esik a pozitív visszajelzés, a negatívakból pedig igyekszem tanulni. Hol türelmet, vagy épp más megközelítést. Ha a vélemény konkrét javaslatokat is tesz a javulásomra, akkor megfontolom azokat, de a trollkodókat nem szeretem, még ha egyesek intelligens módon is művelik ezt a műfajt. Úgy gondolom, ugyanannyi energiával építő vélemény is írhatnának.

A lelkes olvasók tábora egyre nő, ami bevonzza a pozitív és negatív oldalt, ez elkerülhetetlen. Viszont annak nagyon örülök, ha sokaknak tetszik az írói stílusom. Úgy gondolom, hogy ha örömet okozhatok a történetek által, akkor azzal élményt is adok az olvasónak, többé válhat általa. Ennél szebb ajándék téren és időn át kevés van. Ez pedig boldoggá tesz engem is.

Mik a további tervek ezen a téren?

Természetesen tovább írok, amikor rááll az agyam, és időm is akad. Ez a kettő sokszor nem találkozik, így lassan haladok.

A Házinyuszi című könyvem egy trilógia nyitánya, közel második éve a folytatását írom, ennek a címe Hercegnő lesz. A három rész egy hatalmas történet, aminek a fő csattanója a trilógia záró kötetében lesz, a Házasságban, ezért is írom körültekintően, sokkal alaposabban, mint a többit. Mint egy krimi, ahol a nyomok elszórva találhatók a történetben, csak gyilkos és hulla nincs.

A Macsóbőrben rövid, ütős kisregény lett, aminek sokan követeltek folytatást. Ez végül tavaly novemberben, az ünnepi hangulatnak köszönhetően készült el. A Macsókarácsony egész univerzumot nyitott, és már legalább tízféle ötletem van arra, hogy milyen részeket írjak meg a későbbiekben. Ennek a sorozatnak az érdekessége, hogy kalandos-erotikus, még sincs benne túl sok romantika, ám minden rész végén van egy csavar, plusz még tanulságos is. Szóval nem szokványos, de könnyed szórakozást nyújt.

A Sukitore történetekről sem mondok le, itt is több tervem van a későbbiekre nézve. Az első könyvet újra korrektúrázom és szerkesztem, már ISBN számot is kértem rá. Valószínűleg a Hercegnő megírása után előveszem, és ahogy kijavítottam, ingyenes ebookban jelenik meg. Tervemben szerepel még a Bosszú az éjszakában és annak folytatása egy kötetté gyúrása, hiszen a Krisztin sikere után valószínűleg tetszene az olvasóimnak. Ezt a történetet ugyanazzal a kedves írótársnőmmel találtuk ki, aki a szemtelen leány kalandjaiban is a társam volt. Ha pedig ennyi még nem lenne elég, újabb Sukitore válogatásokon is gondolkodom, hiszen a páros történetek jóval többet érdemelnek, minthogy a könyvtárban porosodjanak.

Tehát sok évre előre van mit írnom, szerkesztenem, kiadnom, hogy még több olvasóhoz jussanak el a közös történeteink, vagy az egyénileg írt regényeim.

Ha valaki kíváncsi lett a könyveidre, hol vásárolhatja meg azokat?

Az említett történetek sokfelé kalandoznak a világban, tehát több boltban és kiadónál találhatók meg, ezért úgy döntöttem, hogy egy központi, saját weboldalt nyitok, ahonnan minden fontosabb írásom egy-két kattintással elérhető lehet. Itt nem csak a könyvekhez juthat hozzá a látogató, hanem a Wattpadon publikált Egyperces és Szexpercek novelláimat is megnyithatja, ingyen elolvashatja.

A weboldalam címe a szerzői nevem alapján könnyen megtalálható: www.mikemenders.com

Kellemes kikapcsolódást, és jó szórakozást kívánok minden írásomhoz!