Hónapok óta attól zeng a világ, hogy milyen sanyarú sorsunk is van azért, mert a vírusok koronája felforgatta az egész életünket, és otthon KELL maradnunk.
Nem szeretnék állást foglalni abban, hogy volt, avagy nem volt létjogosultsága a kötelező otthon maradásnak, ami nagyon sok embert anyagi bizonytalanságba sodort, ahogy arról sem, hogy szükséges-e, vagy nem az egységes maszkviselés és a kesztyűviselés, hiszen ezekről a kérdésekről a szakembereknek sem egységes az álláspontja. Inkább azokat a dolgokat szedném egy csokorba, amik az én életemben fejtörést, illetve pozitív dolgokat hoztak.
Vessetek rám követ bátran, aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, úgyhogy számomra az egyik legnagyobb kín az volt (és a mai napig is az), hogy mi a fenét adjak enni a családnak minden áldott nap. A reggelit és a vacsorát ugyebár eddig is otthon és együtt ettük, így itt nem volt újdonság, viszont az ebédjét eddig mindenki ott ette, ahol érte a dél, iskolában, óvodában, iroda éttermében, én meg ahol épp megéheztem. Így a főzés nálam csak hétvégi program volt az elmúlt évek során, olyankor meg ki lehetett választani egyet azokból a slágerkajákból, amiről tudom, hogy mindenki megeszi, vagy egész egyszerűen beültünk valahová ebédelni. Így aztán a nagy itthonlétben pedig azon kaptam magamat, hogy itt állok egy vegetáriánus IR-essel (én), egy laktóz intoleranciás 4 évessel, egy végtelenül finnyás 7 évessel és egy meglehetősen speciális étkezési igényű FODMAP diétás férjjel, és minden nap ebédet kell tennem mindenki elé, és az sem baj, ha közben haladunk a kisiskolás házi feladataival is….a munkám otthon végezhető részének elvégzéséről nem is érdemes beszélni!! Ennek a dilemmának a pozitív hozadéka az lett, hogy már így a harmadik hónap derekán járva nagyon jó vagyok heti étrend és heti bevásárló lista összeállításában, találtam néhány új „slágerkaját”, ami mindenkivel kompatibilis, és hogy a bevásárlás plusz költsége meg sem közelíti azt az összeget, amit amúgy havonta elcsaptunk éttermi étkezésekre.
Ami még nagyon sokszor eszembe jut….azoknak az embereknek a sorsa, akik elveszítették a munkájukat, vállalkozásukat a kényszerszünet miatt. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert nem érint minket túlzottan, de mivel olyan országban élek (Portugália), ahol az emberek hatalmas része a turizmusból él és a vendéglátóiparnak hatalmas jelentősége van a gazdaságban, ez óriási érvágás. Mi lehet ebben a „pozitív”? Talán az, hogy az emberek tudatosabb fogyasztóvá válnak. Vállalják azt, hogy ahelyett hogy egy nagy multinál letudják a bevásárlást, bemennek a kisboltba, a zöldségeshez, a henteshez, a kis butikba és Mari néni varrodájába a pláza gyors varrodája helyett, hogy ezzel támogassa őket. Talán többeknek jut eszébe, hogy adjon annak, akinek szüksége van rá (nagyon jó látni mindenfelé a „szolidalitás dobozokat”, ahová be lehet tenni, és el is lehet venni ha szükség van rá).
Amire még garantáltan hatással van az itthonlétünk, az a környezetünk. Az, hogy kiderült, hogy egy online megbeszélés rövidebb és hatékonyabb, mintha egy óra dugóban ülés után pár órát beszélünk a semmiről, sokat lendített azon, hogy esetleg tartósan is elgondolkodjanak sokan az otthoni munkavégzés előnyeiről. A kevesebb autóhasználat sokat javított a levegő minőségén, ez vitathatatlanul jó nekünk. De könyörgöm, valaki árulja már el nekem, hogy az egyszer használatos maszkokat és kesztyűket miért nem lehet a szemétbe dobni, miért kell mindenhol széthagyni????? Ez valami olyan, amiért nagyon tudnék ütni. Azt sem egészen értem, hogy miért kell ilyent használnia boldog-boldogtalannak egy sima bevásárláshoz, ahelyett hogy egy vászonmaszkot venne a szomszéd Julcsitól, amit használat után bedob a mosógépbe, majd illatosan újra felveszi.
Ami számomra az egyik legpozitívabb hatás, ez a kényszerű változás szinte rákényszerített arra, hogy kilépjek a komfortzónámból. Át kellett gondoljam hogy hol van szükség az értékrendemen változtatni, hogy milyen új lehetőségeim vannak, amivel akár élhetnék is, ahelyett hogy halogatom őket. Mik azok az új dolgok, amikre már sokszor gondoltam, hogy jó lenne megtanulni, de sosem fogtam neki. Hogy hogyan tudom sokkal komplexebben és hatékonyabban megtervezni a napjaimat, heteimet, az életemet úgy, hogy az élet minden területe a neki járó hangsúlyt kapja.
Ti hogy látjátok ezt?
