Azt hiszem ez az egyik legnagyobb kedvencem a tavalyi olvasmányaim közül, amire véletlenül leltem rá a youtube-on böngészve szinte céltalanul, könnyed hallgatnivalót keresve valami időigényes szöszmötöléshez, ami csak a kezemet foglalja le. Ekkor bukkantam rá Pongor-Juhász Attila könyvajánlójára.

Örök halogató és félbehagyó, lévén a jóízű könyvajánló után gyorsan be is szereztem a kötetet. Vékonyka, nagyon könnyen olvasható, nagyon jó stílusban megírt könyv. Az első fejezetekben kutatások alapján bemutatja, hogy miért is jár a legtöbb ember ugyanabban a cipőben, tehát mi a csuda akadályoz meg minket abban, hogy lefogyjunk, sportoljunk, ahogy elhatároztunk, vagy akkurátusan végigcsináljuk a napi to-do listánkat az élet bármely területén, hiába van meg minden jó szándék. Mint kiderül nem, nem csak az akarat gyengesége, a motiváció hiánya, vagy a lustaság okolható ezért. Ide érve az olvasásban azt is mondhatja az ember, hogy no, akkor most már tudjuk hogy „nem az én hibám”, tehát kényelmesen hátradőlök és igazolva látok minden megszegett fogadalmat, félbehagyott álmot, feladatot. Ám vannak olyan emberek a földön, akik nem érik be a dagonyás langyos vízben üldögéléssel, tehát csak kíváncsiak arra, hogy mégis hogy a fenébe lehet javítani ezt a megvalósítási arányt! Ezután gyönyörűen felépíti annak a logikáját, hogy hogyan is kell egy célt úgy definiálni majd bedrótozni az agyban, hogy sokkal kevésbé legyen ne megvalósítható….a kulcsa az, hogy legyen nagyobb ára annak, ha nem valósul meg, mint ha igen. Durván hangzik? Naná! De gondolj bele, ha könnyű lenne, mindenki karcsú, egészséges, sikeres lenne, no meg polihisztor, hisz minden nap egy órát olvasással töltene, ami pár év alatt komoly fegyvertényt eredményez, főleg jól megválasztott olvasmányokkal!

A java pedig most jön a könyvnek, szerintem. Miután megvan a magyarázat, hogy általában miért nem megy, és az is, hogy hogyan mehetne jobban, ami meg ugye nagyon macerás első olvasásra, a következő fejezetekben 7 „végigcsinálási” stratégiát tanít meg a könyv, amelyek mindegyike KÉZZEL FOGHATÓ. Ez számomra nagyon fontos, hogy ne csak elméleti oldalról legyen megközelítve a téma, hanem legyen hozzácsatolva egy olyan gyakorlati kalauz, amit a saját életemre le tudok fordítani, és a mindennapokba be tudok építeni!

Kettőt emelnék ki a hétből, ami nekem nagyon komoly segítséget jelent a mindennapokban. Az egyik az „akaraterő hatástöbbszörözés” módszere, ami gyakorlatilag arra alapul, hogy megteremtsd magadnak a kényszerítő körülményeket, hogy még csak esélyed se legyen nem megcsinálni azt, amit halogatsz, vagy szimplán csak tudod hogy nagyon jó lenne megcsinálni. A történelemből hozott példa az, hogy Napóleon felégette azokat a hidakat, amiken megérkeztek az ellenség felé, így a katonáknak esélyük nem volt másra, mint beleadva mindent győzni. Szóval ez a módszer elég drasztikus, bevallom, csak néhány kisebb dologban mertem alkalmazni, viszont olyan nincs, hogy nem működik.

A másik kedvencemet viszont nagyon jól sikerül alkalmaznom sok hétköznapi dologban. Ezt a módszert úgy hívják, hogy „vidd le a lovat a folyóhoz”. Ez a módszer azokhoz a feladatokhoz való, amihez az embernek nagyon nem fűlik a foga. Az én esetemben az egyik ilyen a vevőjelöltek hívogatása. Rettentően utálom, mert általában fogalmuk sincs mit akarnak (de pont azt), viskó áráért kacsaforgó palotát és még ki is oktatnak, hogy márpedig az lehetséges, és ha én nem így gondolom, akkor nem értek hozzá. Napokig képes vagyok halogatni az ilyen telefonokat, és akkor persze már felgyűlik, meg jön hozzá. A módszer lényege, hogy ha azt akarod, hogy a ló igyon, hát vidd le a folyóhoz, és akkor legalább az esélye megvan arra hogy igyon, lévén ha nincs víz a közelben, akkor semmiképpen nem tud inni. Az én példámra lefordítva, olykor leülök a hívólista elé, telefonnal a kezemben és nézegetem kicsit a listát (ez ugye még nem fáj, és nem kötelez arra, hogy telefonáljak is). Általában találok legalább egy olyan számot, amit érdemesnek látok megcsörgetni és végighallgatni minden óhajt, sóhajt, leszűrni a valóságtartalmat, stb. Érdekes módon, ha egy megvan, nagyon sokszor azon kapom magam, hogy egy óra alatt ki is végeztem a teljes listát és foglalkozhatok sokkal szórakoztatóbb dolgokkal. Szóval ez a módszer nekem nagyon bevált a „nemszeretem” dolgok elvégzéséhez. Próbáld ki, érdemes!

Hangsúlyozom, ez csak kettő a hét módszerből, de nem szeretném lelőni az összes poént, úgyhogy olvasásra fel! Jó szívvel ajánlom a könyvet minden praktikus szemléletű halogatónak, aki szívesen kibillenne a halogatás mókuskerekéből és szeretne látványos sikereket elérni a „megvalósítások” terén.

Te olvastad már? Mesélj, hogy profitáltál belőle!